Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
„Két hatalom versenge soká e róna birásán : Emberi szorgalom és a vizek ős eleme. Széchenyi lett biró : a’ Tiszát mederbe szorítá Szózata : s a nagy tér ím szabad és a mienk!” 4.27. ALSÓ NYÍRVÍZSZABÁLYOZÓ TÁRSULAT A társulat 1050 km2-nyi érdekterülete azonos a Kék-Kálló nevű vízfolyás vízgyűjtőjével. A terület északi kétharmad részében, nagyjában a sáránd—nagylétai vasútvonalig, észak—déli irányú homokdombokból alkotott halomvidék. Általában, népiesen ,,Alsó-Nyírvidék”-nek nevezett tájegység. Az érdekterület déli egyharmada részben áradmányi képződésű fekete föld. A társulat 1890-ben alakult meg véglegesen. Határai: keleten az államhatár, nyugatról pedig — megközelítően Nyírábrány—Buzita-tanya—Vámos- peres—Ujléta—Nagyiéta községek határvonala. A debreceni Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatal részéről Busi András főmérnök azt közli, hogy „az egykori Alsó Nyírvízszabályozó Társulat magassági fixpontjegyzékkel nem rendelkezett. (Értsd : a társulatnak önálló szintezési hálózata nem volt.) A csatornaépítések során használt magassági adatok összegyűjtése a háborús események során tönkrement. A munkálatok elvégzésénél felhasznált magassági adatok a csatornafelvételekből adódtak, miért is — mint magassági fixpontok — nem megbízhatók” [24], A Vízügyi Igazgatóság nyilvántartása szerint az alsónyírvízi lejtezések alapszintje azonos a Vásárhelyi-félével. A magassági fixpontok legtöbbje megvan a természetben, de ezeket kitartó munkával fel kell kutatni és újból rendszeres szintezési hálózatban összefoglalni. Az országos felsőrendű szintezési hálózatnak ezen az országrészen történő fejlesztésével 1955—1956-ban az ehhez a munkához szükséges alaphálózatot kifejlesztettük. 4.28. HEVES—SZOLNOK—JÁSZVIDÉKI TISZA- ÉS BELVÍZSZABÁLYOZÓ TÁRSULAT A társulat a „Hevesi társulatból” vált ki 1851-ben, és „Jászkiséri Tiszaszabályozási egylet” néven új társulattá alakult. 1873-ban a társulat új alapszabályokat kapott, érdekterületét megnövelte, és felvette a „Heves— Szolnok —jászvidéki Tiszaszabályozási egylet” nevet. 1881-ben, amikor a belvízrendezést is teendői közé sorozta, végleges formáját nyerte el. A társulat a Lányi-féle lejtméreti magasságok felhasználásával építette ki védtöltéseit. Érdekterülete teljes egészben összefüggő, és a Tisza jobbpartján terül el. Határai : Lőrincfalu—Atány— Heves—Jászapáti—Jászalsó- sztgyörgy—Szolnok, illetőleg maga a Tisza folyó. A társulat a műszaki ártérfejlesztést már 1884-ben megkezdette. Erre vall egy ez időben megjelent hirdetése, amely szerint ,,. . . lejtmérésben és rajzolásban gyakorlott mérnököt keres” [24], A társulat előtt álló hatalmas feladatokat azonban egy mérnök nem tudta megoldani. A mindinkább sürgőssé váló kiterjedtebb szintezést 1892-ben két vállalkozó mérnök: Alexander László és Várady Ignác végezte el. Munkásságuk eredményét egy kőnyomatos pontjegyzék őrzi ; címe : „A Heves—Szolnok—jászvidéki Ármentesítő Tár16* 243
