Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

Bevezetés

Valószínűleg Mallet-iéle műszerállványra szerelt, s egészen bizonyosan hengeres csövű szintezőlibellával ellátott műszerrel dolgoztak Napóleon hadimérnökei az egyiptomi hadjárat idején (1798—1799), amikor J. B. Lepére mérnök-tábornok vezetésével meghatározták a szuezi szorosban, 160 km hosszúságú vonalon, a Földközi- és a Vörös-tenger középszintjének különbségét. Tévesen úgy találták, hogy a két tenger szintje több mint 10 méterrel különbözik. Ezen hiúsult meg Napóleonnak a szuezi csatorna megépítésére vonatkozó elgondolása.

1847-ben P. A. Bourdaloue (később ő szervezte meg a francia országos felsőrendű szintezést) megismételte, most már Buqge-féle íves libellával, Lepére szintezését , és sikerült is kimutatnia, hogy a két középtengerszint között nincsen lényeges eltérés.

0.8. ábra

Brander szintezőműszere a sárospataki ref. kollégium gyűjteményéből. A talplemezére erősített felirata szerint: „SPECT(abilis) ac PERIL(lustrissimus) DOMINUS JOSEPHUS PATAY de BAAJ Donavit Coll(egio) R(eformato) Patak(iensi) 1782.” Azaz baaji Patay József adományozta a pataki ref. Kollégiumnak l782-ben. A műszer ma is kiváló karban

van (Molnár László felv.)

Ez a két nevezetes szintezés mutatja talán legjobban azt a fejlődést, amely a XVIII. és XIX. század fordulójától a múlt század közepéig a szabatos szintezés területén végbement.

A XIX. század elején használatos műszereken ugyan még a távcső is eléggé gyenge készítmény a maiakhoz képest, a szintezőlibella azonban egyenesen szerencsétlenné tette a vele bajlódó mérnököt. A hengeres csiszolású libellát ugyanis szinte képtelenség volt helyesen középre állítani. A buborék tapadása akkor is lehetővé tette annak középreállását, amikor a libellacső tengelye egyáltalában nem volt még vízszintes helyzetű. Ebből sok téves leolvasás származott.

A múlt század derekán és második felében viszont arra törekedtek, hogy minél nagyobb testű, azaz minél hosszabb és nagyobb átmérőjű libellákat állítsanak elő, hogy a libellák érzékenységét ily módon fokozzák. Abban a téves hitben voltak ugyanis, hogy a szintezés szabatossága elsősorban a szintezőlibella érzékenységének függvénye. Sikerült is olyan érzékeny libellákat előállítaniuk, hogy még manapság is művészet velük szintezni, noha ma már sokkal állékonyabb mérési pályán dolgozik a szintező, mint száz évvel ezelőtt.

23