Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

Bevezetés

Éppen az a körülmény vezethetett a múlt század derekán az Európa- szerte elterjedt buborékvégleolvasással jellemzett szabatos szintezéshez, hogy szinte képtelenség volt a túlságosan érzékennyé tett libellák buborékját középütt megállítani [14].

0.02. A SZINTEZÉS HELYZETE A MÉRNÖKI TUDOMÁNYOK KÖZÖTT

AZ 1840-es ÉVEKIG

A szintezést a múlt század végéig, de legalábbis annak második feléig, nem mívelték tudományos szinten. Kifinomult mesterség volt, amit csak a hivatottak elmélyült matematikai, geometriai és fizikai ismeretei emeltek a mindennapi kézművesek ipari szintje fölé. Kétségtelen, hogy az ókorban is megvolt az a szakmai különbség szintezés és szintezés között, amely napjainkban is tapasztalható. Akkor is voltak út- és vízmesterek, akik chorobates-szel, vagy libra aquaria-val dolgoztak," és mérnökök, akik értettek Heron finom műszerének kezeléséhez.

De még ezek sem azért vették kezükbe a dioptrát, hogy öncélú tudományos mérést végezzenek vele, hanem segédeszköznek tekintették ahhoz, hogy egyéb tudományos vagy gyakorlati cél eléréséhez mérési adatokhoz jussanak általa. Elsősorban víz- és útépítési, valamint csillagászati és térképezési feladatok megoldásához kellett szintezési munkálatokat végezniük.

Érthető, hogy a római birodalom bukása után, amikor a zűrzavaros európai helyzetben mindenfajta nagyobb állami építőtevékenység szünetelt, á szintezés is erősen lehanyatlott. Nemcsak a régi műszerek vesztek el, hanem, még az emlékük is elenyészett.

Az is természetes viszont, hogy amikor a XVII—XVIII. században mindinkább kezd teret hódítani a közlekedési utak megjavítására, építésére, valamint a természetes élővizek szabályozására való törekvés, a szintezés újból virágzásnak indul, kiteljesedéséhez pedig századunkban jutott el. Ismeretes, hogy a mai, korszerű, szabatos szintezések eredményei nemcsak mérnöki célokra szolgáló magassági adatokat szolgáltatnak, hanem arra is alkalmasak, hogy — azonos alappontokra történő ismételt szintezések esetén — a földkéreg mozgásjelenségeinek eddig rejtett viszonyaiba engedjenek mélyebb bepillantást.

A múlt század elején azonban ilyen tudományos célú munkáról még szó sincsen. A szintezés, a háromszögelés, illetőleg a geodézia majdnem kizárólag a vízi mérnökök tudománya volt polgári vonalon. Egyébként kimondottan geodéta mérnököket ez időben csakis a hadmérnöki karban találunk. III. Károly, Mária Terézia és II. József sokat tett a geodéta-hadmérnöki kar szakmai szintjének fejlesztése érdekében. Mária Terézia Liesganig József jezsuita atyát, a felsőgeodézia úttörő tudósát (1719—1799) kérte fel, hogy az ilyen irányú országos munkálatoknak vezetője legyen [15], II. József pedig az általa megindított kataszteri földméréssel [16—19] tette nevét — e téren is — emlékezetessé.

Ez a nagyszabású országos felvétel — a kor tudományos szintjén — lankadatlan szorgalommal, az egész nemzet és a kormányszervek különös támogatásával, évtizedeken át folyt. Ennek megfelelően a szakszemélyzet, illetőleg a geodéta mérnökök kiképzésére is alapos intézkedések történtek. Miként az alábbiakból kitűnik, Magyarország a mérnökképzés terén, különös tekintettel a geodéta és vízi mérnökképzésre, úttörő munkát végzett.

24