Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

Bevezetés

/

A szintezőléceken (0.3. a és b ábra) a leolvasás (nagyító távcső hiányában) nem közvetlenül, hanem mozgatható tárcsa beállításával történt. A léc megközelítően 5 m hosszú, 10 cm széles és 6 cm vastagságú volt. Elülső lapján hosszában fecskefark alakú vályú szaladt végig. Ebben hasonló alakú szánkó mozgott. A szánkóra kerek tárcsát erősítettek. Ennek kör alakú lapját elől fehérre és feketére festették. A két színmezőt középütt egy éles, vízszintes vonal választotta el egyipástól.

A szintezőlécet oldalt reáerősített függővel lehetett függőlegessé tenni, a tárcsát pedig a léc tetején levő csigán átvetett zsineg segítségével állították a kívánt magasságba (0.4 ábra).

0.4. ábra

Szintező mérnök munka közben, a Heron által leírt dióptrával. 2000 évvel ezelőtt ez a szintezőműszer volt használatos a görög műveltség területén. (Imrédy-Molnár László rekonstr., Dongó György festménye)

A szintezőléc legkisebb osztásköze 1 dactylus* volt. A tárcsa belső lapjára szerelt kis csúcsos index a beosztott lécfelületre mutatott, így a léc közvetlen leolvasása lehetővé vált.

Minthogy a szintezőléc legkisebb osztásköze a 4,8—3,8 mm-nek megfelelő dactylus volt, ezen belül még negyedeket minden nehézség nélkül becsülhettek, ami kb. 1 mm-es leolvasási pontosságnak felel meg.

Az egyiptomi mértékegység, az 525 mm-nek megfelelő királyi rőf, eléggé bonyolultan oszlott részekre.

1 királyi rőf = 7 tenyér ; 1 tenyér =75 mm ;

1 tenyér = 4 hüvelyk ; 1 hüvelyk =19 mm ;

* őaxrókoe (daktülosz) = ujj, ujjnyi (gör.).

18