Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
3. A Tisza és a többi folyó szintezése. Első kapcsolatunk az Adriával
Derczen, ref. templom 97 — 2 — 9 109 — 1 — 10 + 11 — 11- 1 = + 3,77 m A’ Fornosi zsidó háza 22 — 10- 8 35 — 11 — 7 + 13 — 0 — 11 = + , 4,11 m Bártháza rk. templom 52 — 3- 2 65 — 6 — 11 + 13 — 3 — 9 = + 4,19 m Veres kortsma 105 — 7 — 4 117 — i — 2 + 11 — 6-lo = + 3,64 m Izsnyéti ref. templom 103 — 6 — 5 114 — 6 — 5 + 11 — 0- 0 = + 3,48 irt Izsnyét és Gorond között középütt 109 — 2 — 7 119 — 10 — 7 + io — 8 — 0 = + 3,57 m Ezeket a hatalmas méretű eltéréseket a szintezés szokásos hibaforrásai alig hozhatták létre. Még a régi szintezőműszerek igazítatlansága és elhasználtsága, valamint a rendkívüli terepnehézségek sem nyújtanak kielégítő magyarázatot. Szinte kétségtelennek látom, hogy elsősorban ugyanolyan természetű alapszinteltérésekkel van dolgunk, mint amilyen hiba — miként fentebb (az I. részben) leírtam — Tirimpónál mutatkozott. Az itt tapasztalt 5, 10, 12 méteres lépcsők keletkezése másként nem magyarázható. Annál kevésbé, mivel egy-egy lépcsőn belül a lépcső átlagától való eltérés nem nagymértékű. Nagyszőlős és Csepe között ± 3,0 cm ; Bótrágy és Ignéc között átlagban 1,75 cm ; Veres kortsma és Gorond között átlagban ^ 5,67 cm. Emellett megfigyelhető, hogy az egyes lépcsőkön belül mutatkozó különbség északról dél felé, illetőleg a magasból az alacsonyabb terepszakasz irányában csökken. Ez refrakciós jelenségnek látszik, de lehetséges, hogy szerepük van benne az ekkor már közel 20 éve használt szintezőműszereknek is. Ezt a felfogást támogatja Heuffel Károly hajózási ellenőrző mérnök 1847. márc. 16-i jelentése [17], amelyben újabb szintezőműszerek beszerzését ajánlja, mert a ,, . . . régi V oigtländer-féle mérőeszközök . . . mind művezeti szerkezeti, mind elavultsága s csak nem elposlott miléténél fogva . . . korszerű felvételekre nem felelnek meg ...” Itt jegyezzük meg, hogy a Tisza szintezése a Huszár-íéie első szintezéstől a Lányi-iéle utolsó szintezésig, minden alkalommal elszigetelt rendszerben történt. A Huszár-féle alapsík helyzetét már ismertettük. A Lányi-féle szintezés alkalmával magasan levő alapsíkot használtak, mégpedig nem is egyet, hanem esetenként határozták meg, hogy melyik mérnök milyen magassági 190
