Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
2. Szintezési munkálatok a Duna mentén
előző évben az Orsóvá és a Vaskapu közötti mérnöki munkálatokat a török porta megtiltotta, de 1833-ban az engedélyt megadta, ezen a szakaszon is folytatták a felvételeket, sőt a térképezési, háromszögelési és szintezési munkálatokkal Traianus hídjának romjaiig (Turnu Szeverinig) haladtak. 1834- ben a Gutor és Vének közötti Dunaszakasz felvételére és szintezésére került sor. Mivel az első felvétel óta, tehát 6 év alatt, a partok vonalzása erősen megváltozott, a felvételt a partalakulásokra is ki kellett terjeszteni. 1835- ben a szintezéssel Dunaföldvártól Sárengrádig haladtak. A hosszszelvényezést azonban csak Apatinig folytathatták, a keresztszelvényezéssel pedig csak Bajáig jutottak el. Az időközben megváltozott partok rajzát Dunaföldvár és Apatin között kiigazították. 1836- ban szintezték a Vének és a Szentendrei-sziget közötti Duna- szakaszt, a sziget alsó csúcsáig, az ún. Bivalmajor csárdáig. Ugyanebben az évben került sor az óbudai puskaporos torony és a Dunaföldvár közé eső folyamszakasz szintezésére. Nemkülönben ebben az évben pótolták az ez ideig itt-ott elmaradt hossz- és keresztszelvények felvételét. Még növelik ugyanennek az évnek a teljesítményét a folyam mellékágai mentén végrehajtott szintezések is. Sor raker ültek az érsekújvári, mosonyi, váci, soroksári és baracskai Duna-ágak. Sőt Hieronymin&k még arra is lehetősége volt, hogy a Dráva-torkolattól Eszékig a Dráván, s ugyancsak a torkolattól Kamocsáig a Vág folyón felvételezést és szintezést hajtasson végre. Mindezek mellett a mosonyi és baracskai Duna-ágban, valamint a Vág és a Dráva említett szakaszain hossz- és keresztszelvény-felvételeket is hajtottak végre. 1838-ban volt az emlékezetes pesti árvíz [56], amikor is a példátlanul felduzzadt jeges árvíz levonultában hallatlan pusztításokat okozott. Nagyon sok állandósított pont (fixpont) is elpusztult ezzel kapcsolatban. Részben ezek pótlása céljából került sor a fentebbiekben leírt I—XVII. sorszámú nagy márványkövek elhelyezésére. Meg kell még jegyeznünk, hogy a mérnöki személyzet nagy része 1831- ben a térképek tisztázásával és kiegészítésével foglalkozott. 1837-ben, 1839- ben és 1840-ben pedig igen tekintélyes munkaerőt kötött le a vízmérési adatok kiszámítása, valamint a szintezési adatoknak egységes, közös, ti. a petronelli alapsíJcra való átszámítása. Itt valóban helyénvaló az „alapsík” szó használata az „alapszint” helyett, mivel ennél a szintezésnél szférikus javítást nem alkalmaztak. A Huszár által ajánlott javítást sem. Vízmércék és szintezési fixpontok A vízrajzi felvétel alapjául leginkább a közbeiktatott vízmércék és a közbeiktatott szintezési fixpontok (Interimal Niveaux-Fixpuncte) szolgáltak. A vízmércék 4—5 öl hosszúságúak voltak, y2 hüvelykes osztással. A kerek lábakat hosszabb vonás jelölte, amíg minden harmadik láb vonása ólombetéttel is meg volt jelölve. A vízmércéket szintezési fővonalakkal erős építményekhez kapcsolták és egymással is összeszintezték. A legfontosabb vízmércékre-, valamint a közbeiktatott vízmércékre történt észlelések eredményei a törzskönyvekben (Protocollen) a többitől elkülönítve találhatók. 178 \
