Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
2. Szintezési munkálatok a Duna mentén
. . Az 1775-diki árvíz . . . hagyomány szerint igen sok kárt okozott. Igen sok házak beomlottak, és sok emberek a vízbe vesztek légyen ... a jégdarabok vastagsága l1/2 rőf'nyi volt, és a jég több helyen 12 lábnyira is fel- tornyosodott.” ,,A Sz. Gellér hegye a csillagvizsgáló toronynál = 432' lábbal A’ vár hegye a k. palota udvarán....... 186'—3" a’ Sz. György térin ..................................... 211' 4'' a ’ Sz. Háromság térin ............................... 230' 2 ^ a ’ Vár őrizet templománál* ...................... 219'—5 fekszik a legkisebb víz felett.” Ugyanezeket a magasságokat közli Vörös László** 1833-ban megjelent térképén is [16]. A Duna-mappáció egyik érdekessége, amiben lényegesen többet adott ez a felvétel minden eddigi előzőnél, hogy talajtani szelvényezéssel is egybekötötték. Vásárhelyi ezt — munkajelentésében — így fejezi ki : ,,. . . Anfertigung des Geognostischen Längen-Profils.” Ez volt hazánkban az első liasonnemű felvétel [17]. S bármilyen kezdetleges lehetett, még mindig érdemes arra, hogy talajgeológus szakember egyszer újból átnézze, és a mai viszonyokkal egybevetve kiértékelje. Vásárhelyiek számára bizonyára csak a vízáteresztőség és a töltések építéséhez szolgáló földanyag szemszögéből volt e kérdésnek érdekessége. 1833 őszén már Ópalánka környékén jártak [18], az al-dunai csoport pedig már a török határt is elérte. Sajnos, diplomáciailag elkéstek a munkálatok előkészítésével. A késedelem halálos áldozatot is követelt. Lányi S. jelentése szerint, a Kazán-szorosban, Plavisevicza közelében, a Punikova- liegy felvétele alkalmával, Melczel János Duna-térképészeti mérnököt a török határőrök puskagolyója érte, s ott a helyszínen meg is halt. [19] A mozgó mérnöki csoportok helyváltoztatásának megkönnyítésére ez évben bőrből készült ladikokat rendeltek minden csoport számára [20]. Az al-dunai lejtmérési jegyzőkönyvek közül kettő fennmaradt korunkra. Vékonyka, oktáv alakú füzetek, kézzel összefűzve és kézzel elővonalazva. Főcímük : „Hand-Protocoll”. Egyik a Vízrajzi Intézetben, utólag az 544. sorszámot kapta. Ebben az 1833. nov. 2-i, az 545. számúban pedig az 1833. aug. 16-i szintezés eredményeit találjuk. Különösebben (pl. a szintező mérnök * A Kapisztrán-templom, szemben az Állami Nyomdával. ** Vörös László (saját szavai szerint) „Ttes Nemes Somogy Vármegye első földmérője”, 1790. március 3-án született Hódmezővásárhelyt. Atyja Veres Miháj (sic!) asztalos, anyja Szabó Kata. Nyolc testvér közül a második. Előbb maga is asztalossegéd. 18 éves korában kezd komolyan tanulni. 24 éves korában iratkozik be a Debreceni Kollégium felső tagozatának H. évfolyamára. Tanulmányai közepette is saját maga tartotta fenn magát. Ezért csak 35 éves komban iratkozhatott be az Institutum Geometricumba, és 38 éves korában szerzett mérnöki diplomát. Kezdetben Bihar vármegyében mérnöksegéd, mégpedig Huszár Mátyás mellett, a nagyváradi kerületi mérnöki hivatalban. Később a Duna-mappáció mérnöke lett, onnét pedig Somogy megye hites mérnöki állására pályázott, s azt el is nyerte. 1852 októberében nyugdíjazták. Ezután Szomajom- ban (ma : Kaposfő) élt két évig. 1854-ben Budára, majd 1856-ban Pestre költözött, de azért szomajomi lakását is megtartotta. Nyugdíjas éveiben is állandóan kereste a munkát, s főként uradalmaknak dolgozott. Előttünk ismeretes utolsó írása 1866. szept. 17-ről kelteződik. Özvegye, szül. Pajor Rebeka, 1872 novemberében költözködött Szo- majomból Kecskemétre leányához, Szilády Lajosné, szül. Vörös Ottiliához [16/1]. 157
