Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
2. Szintezési munkálatok a Duna mentén
4. A léctávolságok megállapítása, kimérése és a szintezési távolságok kijelölése 6. §. A léctávolság nagysága a szintezőműszer (Wasserwaage) távcsövének jóságától (nagyításától) függ. A fentebb említett (ti. Voigtländer-féle) műszereknél ez a távolság 80 bécsi öl (151,5 m) lehet, vagyis amikor középütt állunk a műszerrel, egyszerre 160 ölet (303 m) tudunk átfogni. Amikor mérőlánccal kimérjük a távolságokat, a megjelölendő helyekre 1 — 1 % arasz hosszú cöveket kell leütni, s körötte kis árkot kell kiképezni. A szintezőlóceket (Niveaux-Tafeln) ezekre a kis cövekekre kell felállítani Így elérhető, hogy a műszer mindig középütt álljon. Ha azonban bármi okból a műszerállást meg kell változtatni, akkor a (haladási irányban levő) szintezőléc helyét is ennek megfelelően változtatni kell. 5. Segédszemélyzet és asszisztensek 7. §. A szintezési vonalat kijelölő és a szintezést végző mérnök egy, a felvételekben jártas asszisztenst visz magával; az asztalfelvételeket, helyi beméréseket, rajzokat stb. ez végzi, illetőleg készíti el. Szintezés közben ellenőrzi a szintezőtárcsák (Visirtafeln) beállítását, ő olvassa le a tárcsák (indexek) állását, végül ő olvassa le a vízmélységmérésnél a szondarudakat is. Rajta kívül még 2 személy kell a mérőláncok kezeléséhez. Ugyancsak további 2 személy, akik a mérőasztalt és az egyéb felszerelést hordják. Egy kózilegény á szintezőműszert viszi tovább ; 1 másik a vizitáblákat hordozza ; ugyancsak 1 személy kell a cövekek cipeléséhez és leveréséhez, valamint azok körülárkolásához ; további 3 legény pedig a szondázáshoz és a csónakok kezeléséhez. A segédszemélyzet nagy száma ne tévesszen meg senkit ; itt tulajdonképpen háromirányú munka egyidejű végrehajtásáról van szó. Előfordulhat, hogy nem lesz elég egy fuvar, hanem kettő kell. Az is lehetséges, hogy nem lesz elég egy mérőlánc, hanem még két személyt kell beállítani a munkába még egy lánccal. A segítségek számát mindig az eljáró mérnök szabja meg legjobb belátása szerint, messzemenő takarékosság figyelembevételével . A szintezés a következőképp történik. A mérnök középütt áll a műszerrel, és beinti az X ponton álló lécen a tárcsát. Leolvassák a tárcsa állását, és az iránymagasságot (Visirhöhe) beírják a kézi jegyzőkönyvbe (Handprotocoll). Most elmozdítják a tárcsát beállított helyzetéből. A mérnök újból beinti, újból leolvassák és újból feljegyzik a leolvasást. Ugyanez megtörténik harmadszor is. Ha a három leolvasás — igen kis különbséggel — egyezik, a szintezőlécet előreviszik. A tárcsa kezelője hangosan bekiáltja a tárcsa utolsó helyzetét, a mérnök pedig, amikor a segédmunkás a lécet elviszi mellette, megállapítja, hogy a tárcsa valóban abban a helyzetben van-e, ahogy azt állítják. Utána ellenőrzi, hogy helyes értékeket vezetett-e be asszisztense a kézi jegyzőkönyvbe. Ha minden rendben van, a szintezőlécet előreviszik Y pontra, és most ott ugyanazok ismétlődnek, mint amit elsoroltunk X-re vonatkozóan. A jegyzőkönyvben a magasságkülönbséget ki kell számítani, figyelembe vévén azt, hogy X vagy Y pont van-e magasabban. Még ilyen elővigyázatosság mellett is nagyon kell ügyelni arra, hogy számítási hiba ne ronthassa az eredményt. A durva szintezési hibák felfedezé153
