Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése

1.22 ábra

A Kishortbágyi csárda (Bendefy felv. 1953)

szelvények is készültek. Annak megítélését, hogy a Hortobágy megfelelhet-e a nemes magyar kir. Helytartótanács 1822. nov. 10-én kelt magas magánlevelében kegyesen kifejezett szándéknak, vagy sem, bízzuk teljes tisztelettel a nemes magyar királyi Országos építészeti főigazgatóság kipróbált mély belátására.”

,,A... Lejtmérési Jegyzőkönyv és hosszszelvény tanúsága szerint a Tisza folyását minden kanyarulatával, vízállásait, mélységét, fenékmélységót és partkorona-magasságát sorra megmérték, és a legalacsonyabb vízállásra redukálták, ábrázolták és felrajzolták. Ennek hossza Burától Tokajig, a kanyarulatokat is számítva, 132 951 öl. A redukált vízszín két szélső adata : 475'— 5"—6'" [150,283 m] és 442'—0"—11"' [139,732 mj. Burától Tokajig az esés* tehát 33'—4"—7'" = 4147'". Következésképp az átlagos esés 100 öl hosszra : 3,119'" [6,86 mm]. De a vízszín esése a Tiszán nagyon különböző, és legtöbb* A számítás hibás; mórt 33'— 4"— 7'", = 4807"', azaz 10,575 m. 132 951 öl = . = 252,14 km ; azaz a folyam átlagos esése Bura és Tokaj között 0,042 m/km.

miként ez a Hortobágy áradásainak történetében bőven ki van fejtve. Legalacsonyabb vízállásként bízvást elfogadhatjuk azt, amelyet a lejtőzés idején találtak, mert már évtizedek óta nem volt soha ilyen alacsony a vízállás, mint éppen akkor. Egyébként, ha még alacsonyabb volna, a debreceni malom a víz lefolyását nem tudná meggátolni.”

„De a legmagasabb vízállást, a mélységet, szélességeit és a meder többi tulajdonságát, a partok magasságát és a „Fok”-nak nevezett sok vízmosást, amelyek segítségével a vizet a mederbe vagy onnét kivezették, annál inkább figyelembe vették. Ezekről feljegyzések, ábrák, hosszszelvények, sőt kereszt-