Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése
Ha szintezés közben úgy találjuk, hogy a folyó erős kanyarulatokat ír le, a szintezési vonallal nem kell a kanyarokat követni, hanem az átvágásra alkalmas helyeken kell vezetni a vonalat. A kanyarulatokat ui. vagy emberi kezek, vagy a folyó maga szünteti meg idővel. Két part felvétele alkalmával célszerű, ha az egyik mérnök a folyónak egyik, a másik mérnök pedig a folyó túlsó partján halad, és közben minden egyes fő- és mellékpontot mindketten beszinteznek. A lécleolvasásokat ezúttal is mindkettőjüknek a 33. §. 3., 4a, 4b stb. szerint kell végezniük. A jegyzőkönyvben a lécleolvasások mellett a szintezett pontok irányát és távolságát is fel kell jegyezniük. Ha a két part magassági viszonyai megegyezők, célszerű a túlparti pontokat a műszerrel szemközti partrészen választani. Ha azonban közben magasságok vagy mélyedések is vannak, a műszerállás helyétől függetlenül, azokat is be kell mérnünk. Közben mindkét mérnök külön-külön vezeti a jegyzőkönyvét. A közösen mért pontokra vonatkozó jegyzőkönyvi adatokat naponta egyeztetni kell. 35. §. A magassági felvétel alkalmával a folyóvizek valóságos vízszín- magasságát is meg kell szintezéssel határoznunk. A folyók víztükrének magassági viszonyai azonban napról napra, esetleg óráról órára változnak. Több más vízfolyással kapcsolatban levő folyónak egy-egy szelvényben némelykor olyannyira megváltozik a vízállása, hogy a régi értékre esetleg több év múlva tér csak vissza. A legkisebb vízállás van legszorosabb kapcsolatban a folyómeder fenékviszonyaival. A mederfenék általános esésvonala és a legkisebb vízállás szinfje megközelítően párhuzamosaknak tekinthetők. Ezért általában arra kell törekedni, hogy szintezésünk a legkisebb vízállást rögzítse. Ha azonban ez nem lehetséges, mérjük be a pillanatnyi állapotot, mégpedig minden «gyes lehető alkalommal, minél gyakrabban. Az egyazon szelvényre vonatkozó sok adatból a statisztikai átlag törvénye szerint megbízható érték kerekedik ki. 36. §. Minden ötödik műszerállásban (tehát kb. 2 kilométerenként !) pontosabb és részletesebb vízszínadatok meghatározását kívánja, abból az elgondolásból kiindulva, hogy a folyók víztükre a valóságban sem nem vízszintes, sem nem gömbfelület, amellett az éghajlati stb. viszonyoknak erősen függvénye. Helyes lesz tehát, ha egyes helyeken rendszeresen figyeljük a vízszín változását. A kérdés részleteire ezúttal nem térünk ki. Csupán annyit említünk meg, hogy Huszár figyelmezteti mérnökeit, ne kételkedjenek saját szintezésük jóságában akkor, ha azt kapnák, hogy egy folyó vízszíne a természetessel ellentétben ellenesésben van. A múlt században, alföldi szabályozatlan folyóinkon ez még gyakori jelenség volt. 37. §. Ebben a fejezetben Huszár részletes utasítást ad a legmagasabb és a legkisebb vízszín szabatos megfigyelésére, bemérésére és az így nyert adatoknak a hosszszelvónykészítés alkalmával való figyelembevételére. A 38. §-ban Huszár a mederben mozgó víz természetével, a sodorvonal kialakulásának és a mederfenék esésviszonyainak kapcsolatával foglalkozik, illetőleg utasítást ad a medermélységek helyes felvételére : a szondázás végrehajtására. A 39. § a keresztszelvényfel vételek végrehajtására ad utasítást. Kereszt- szelvényt minden ötödik műszer állásban kell készíteni. 123
