Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése

fordulatok számát és ezt összehasonlítja az előbbenivel. Ide — természetesen — beleértjük azt, hogy most a buborékot újból szigorúan középre kell hozni, és emiatt kisebb eltérés mutatkozhatik a csavar fordulatszámai között. 4c Ha ez a különbség kicsiny, a távcsövet annak középértékére kell állítani. Ha a különbség nagyobb méretű, az eljárást meg kell ismételni; mérlegelni kell annak okát, és ezt a jegyzőkönyvben AC léctávolsághoz fel kell jegyezni. 5. Ezt követően A ponton a szintezőlécet függő segítségével szabatosan függőlegesre állítjuk, és ebben a helyzetben megerősítjük (nem mondja meg, hogyan, de nyilvánvalóan léctartó botokkal). Szemünkkel — a központon kívüli irányzás elkerülése végett — kissé hátrább húzódunk, majd beintjük a szintezőtárcsát. Ha megtörtént, jelt adunk a segédnek, hogy olvassa le a lécen a méreteket. 6. Leolvasás után a segéd jelzi, hogy a parancsnak eleget tett. Erre a mérnök engedélyt ad a szintezőléc elmozdítására és a vascövek kihúzására. A segéd mindkettővel A pontból a (7-ben álló mérnökhöz siet. A szintezőlécet mindig vízszintes helyzetben kell tova vinni, hogy járás közben a beintett tárcsa ki ne mozduljon helyzetéből. Ezért a segéd mindig bal kezében vigye a szintező lécet és a vascöveket, jobbjával pedig a tárcsát a léchez szorítja. 7. Amikor a segéd elérkezett a C pontban álló műszerhez, a mérnök is leolvassa tárcsa méreteit, és a leolvasott méretet összehasonlítja a csavar­menetek táblázatából kivehető számított értékkel. Az egyeztetés után az értéket a jegyzőkönyvbe tintával beírja. 8. Mialatt a segéd /1-ból C pontba érkezik, a mérnök a műszer távcsövét B pont irányába fordítja, és a buborékot középre állítja. 9. Mihelyt megtörtént a 7. alatt leírt művelet, a mérnök a B ponton álló léccel kapcsolatban megismétli a 3., 4a, 4b és 4c és 5. alatt leírt művele­teket. Ha ez alkalommal nagyobb eltérés, vagy elnézésből származó hiba mutat­koznék, az ezen az állásponton végzett eddigi műveleteket teljes egészükben meg kell ismételni, mert ez a hiba az összes további értékek képzésére is kiter­jed, és valamennyi további kötőpont valóságos magasságát meghamisítja. (Ezzel Huszár bizonyságot tesz arról, hogy a névleges (nominális) magasságok kialakulásának lényegét felismerte.) 10. Szintezési fővonal mérése alkalmával az első nyomában haladó második mérnök köteles a fentebb 1 — 9. alatt leírt műveleteket a G ponton hagyott, meg nem mozdított műszerrel, az első mérnök által meghatározott magasságkülönbséget újból meghatározni, és az első mérnök által nyert értékkel összehasonlítani. Ebből a célból az első mérnök az általa nyert szám­szerű eredményt G ponton hátrahagyja. 11. Ha a szintezést napszállta miatt meg kell szakítani, azon a ponton, ahol a szintezést abbahagyjuk, nagyobb facöveket kell levernünk, és annak helyét földjellel is meg kell jelölnünk. Erre való tekintettel a mérőcsoportnak fában szegény vidékeken előre elkészített karókat kell magával vinnie. 34. §. A folyók (itt Huszár a címben mondott folyókra gondol) partján a terep rendszerint sík. Elsősorban közvetlenül a partokat kell szintezni; de ezeken kívül fel kell venni minden beszakadást és magaslatot is, mégpedig mindkét parton egyforma nagy gonddal. Ha a főmenetet a jobb parton vezettük, abból kell szintezni a bal partot is, vagy fordítva. 122

Next

/
Thumbnails
Contents