Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése

(Mn+i — Mn) magasságkülönbsége képezhető mint a kötőpontok műszer- állásonkénti különbségének összege ; azaz

(Mn +1 — Mn) — (Zftj — lei) + (lhz -f- lc2) +'••• + (ht + let) + (hu — Zet) .

Képezhető azonban úgy is, ha a hátra tett lócleolvasások összegéből levonjuk az előre tett lécleolvasások összegét; azaz

(ZVÍn+l — Mn) = {lhl + lht + • • • + Ihi + hk) — (hl +£«,+ ■•• + hét + lei) •

Huszár idejében a magasan választott alapszint (alapsík, hasonlítósík) alkalmazása, és ezzel kapcsolatban magasságok helyett a felülről lefelé számított ,,függők”-kel való munkálkodás olyan általános volt, hogy itt lefektetett elveit is alapvetőknek, helyeseknek és úttörő jellegűeknek kell mondanunk.

Mai szemléletünkkel szinte nem is akarjuk elhinni, hogy 1820-ban még ötször ilyen terjedelemben kellett magyarázgatni a mérnököknek, mi a különbség a magasságok számszerű értékében magas, illetőleg mély helyzetű alapszint használata esetén.

A szintezésről különösképpen

33. §. Sík vagy egészen enyhe lejtésű terepen megy legkönnyebben a szintezés. Ha a talaj kedvező összetételű, igen hosszú időszak múlva sem változnak meg a lejtőviszonyok, és szintezésünk eredménye ily módon maradandóvá válik.

Ismertetni kívánom — írja Huszár — a szintezési eljárás gépies munkáját, amelyhez a mérnököknek hozzá kell szokniuk, hogy semmit el ne hagyjanak azok közül a tennivalók közül, amelyeket egy-egy műszerállásban feltétlenül el kell végezniük, ha nem óhajtják, hogy szintezésüket — a hibák miatt — meg kelljen ismételniük. A teendők tehát a következők :*

1. Felállítjuk a szintezőlécet az indulási (= szakaszkezdő) pontra, illetőleg ha szakasz közben vagyunk, a kötőponton leszúrt vascövekre. Ennek egy kis vízszintes lapja van. Arra helyezzük a léc talpát, és vigyáznunk kell arra, hogy a mérés tartama alatt a cövek a talajba ne süllyedhessen.

2. A szintezőléctől kimérjük a léctávolságot, pl. 100 ölet. Itt állítjuk fel a műszert. Amíg a műszer felállításával foglalatoskodunk, segédünk a napszámosokkal tovább folytatja a másik (ugyancsak 100 öles) lóetávolság kimérését.

3. A műszer felállítása abból áll, hogy a mérnök a műszernél marad, és mindjárt kezdetben odaírányítja a távcsövet az A ponton felállított lécre, s középre hozza a szintezőlibella buborékját, majd az ellenkező irányban, B pont felé, illetőleg ezután az (AB) irányra merőlegesen átforgatva a távcsövet a buborék középrehozatalát megismétli.

4a Ezt követően visszaforgatja a távcsövet a A irányba, és megkezdi a szintezést. A távcsövet annak vízszintes helyzetéből kimozdítja és a szintezőléc talpára irányoz, de még mielőtt a (rr) számlálótányérhoz nyúlt volna, annak indexét — a beosztás kényelmes számlálása végett — nullára állította.

4b Ezután — azonos számú csavarmenet visszaforgatásával — ismét vízszintesre állítja a távcsövet. Eközben pontosan megállapítja a csavar* A nagyon fárasztó leírást könnyebb megértés végett lépésenként számozott pontokra bontottam.

121