Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése

Stampfer professzort 16 évvel megelőzte! A Stampfer-ié\e> szintezőcsavar ugyanis nem egyéb, mint az ej pontban foglaltak pontos kivitelezése.

Huszárnak a korábbiakban ismertetett, feletteseivel vitázó irataiból kiderül, hogy az Országos Építészeti Főigazgatóság az ő javaslatait, amelyekkel a korabeli nehézkes szintezőműszereket meg óhajtotta javítani, Bécsbe továbbította, és az 1830-as években azokat meg is valósították anélkül, hogy a javaslattevővel ezt tudatták volna.

Mivel Stampfer a bécsi Ober Bau-Directionnak állandó szakértője volt, Huszárnak geodéziailag is alapvető újdonságokat tartalmazó felterjesztései bizonyára ösztönzően hatottak Stampfer későbbi újításaira is [184/1].

f) A (aa), (cc) és (ii), (kk) szabályozókarok — a szilárdság sérelme nélkül — felényivel vékonyabbak lehetnének, írja a továbbiakban Huszár, de ugyanakkor célszerű lenne szélességüket a jelenleginek kétszeresére növelni. A műszer szilárdsága ezáltal növekednék, ami a körülforgatás alkalmával különösen fontos.

g) A szintezőlécek beosztásán is változtatni kellene. A jegyzőkönyv- vezetés és a számítások megkönnyítése céljából a lábakat tizedhüvelykekre, a hüvelykeket pedig kéttizedes vonásokra lenne célszerű osztani. Ezzel a jegyzőkönyvvezetés beírási hibáit teljesen ki lehetne küszöbölni, ti. egyrészt azért, mivel a lécek csakis páros számú vonásokat tartalmaznának ; másrészt és főként azért, mivel így megszűnnék a nehézkes lábak, hüvelykek és vonások szerinti lécosztás és leolvasás.

Huszár M. ezzel a javaslatával a tízes számrendszer bevezetését ajánlotta a lábak megtartásával. Ezt a javaslatát nem fogadták el, pedig kétségtelen, hogy igen megkönnyítette volna a lejtmérések munkáját.

h) A szintezőtárcsát fessük felerészt fehérre, illetőleg feketére, mondja Huszár, mert a piros szín inkább töri a fényt, mint a fekete, és a piros és a fehér közötti határ a távcsőben piros árnyékolással látszik. Ezért a megirányzott vonást a piros és fehér között nem lehet olyan élesen felismerni, mint a fehér és fekete között.

i) A szintezőtárcsát zsinórra függesztett függővel kell ellátni, hogy ezáltal a léceknek az irányzás síkjában való előre-hátra hajlását, illetőleg az emiatt keletkező súlyos hibalehetőségeket elkerüljük.

Huszárnak ezt a javaslatát azonnal elfogadták, és még a legújabb szintezőléceken is alkalmazzák, ma már azonban többnyire csak a léclibellák vizsgálatához.

Te) A szintezőlécek talpa nyugodjék egy 16 négyzethüvelyk (10 X 10 cm2) nagyságú karón, hogy be ne következzék az, hogy miközben a szintezőlécet megfordítják, besüllyed a laza, nyirkos talajba. (1.15. és

1.16. ábra.)

Huszár itt nem 10X10 cm2 keresztmetszetű fakarókra, hanem az 1.15. ábrán látható, általa tervezett vaskarókra gondol. Meggörbített végük mind a talajba dugáskor, mind a kihúzás alkalmával jó szolgálatot tesz.

I) A keresztszálak kialakításához csakis pókhálófészekből frissen szerzett pókszálat szabad használni.

Ezek után még egyszer utal a 13. bekezdésben említett ama fontos javaslatára, hogy a távcsövet és a libellát egyetlen csőbe lenne célszerű szerelni, s kifejezi azt a szilárd hitét: ha a felsorolt javításokat megvalósítják, lényegesen megjavul a szintezőműszer, a hozzá tartozó felszerelés és maga a mérési módszer is tökéletesebbé lesz.

114