Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése
Huszárt nem zavarja, egyedüli igyekezete, hogy visszanyerje egészségét. Mindenesetre, amikor 1842. okt. 1-én visszaérkezett hivatali állomáshelyére, azonnal átvette hivatala vezetését [176]. Hivatali helyzete kissé megnehezedett, mert építész-mérnök beosztottja, néhai Kosztka helyébe csak egy rajzolót küldtek, Schmidt Györgyöt. Emiatt Huszárnak többször ki kellett utaznia, bár nem szívesen mozdult Váradról. Lehozatta magához a Körös-szabályozásnak évekkel azelőtt általa készített terveit, és azokon dolgozgatott, azokat formálgatta, tökéletesítgette[177].. A tél azonban nem használt egészségi állapotának. 1843 jan. közepén újból kénytelen 6 heti betegszabadságot kérni, de felettesei megsokallták betegeskedését. Orvosi bizonyítvány beszerzésére utasítják. Nagyon húzódik az ügy, s ő közben — bár nagybeteg — rendesen ellátja igazgatói teendőit. Február legutolsó napjairól még sajátkezű felterjesztések érkeznek tőle, de a februári munkajelentést már nem az ő szorgos keze írta. Úgy látszik, ekkor már lakásán betegen feküdt. Bejegyzés az Országos Építészeti Igazgatóság iktatókönyvéből Huszár Mátyás haláláról 1843. március 15-én kapta kézhez a főigazgatóság Schmidt György jelentését, hogy Huszár Mátyás kerületi igazgató mérnök Nagyváradon 1843. március 10-én délután 5 órakor meghalt. Részletes jelentést küldött igazgatója haláláról Margitay is [178]. Az iktatókönyvet vezető egyszerű tisztviselő, kegyeletes kézzel megjelölte a szomorú tényt tartalmazó két ügyiratszámot (1.09. ábra) [179], Ugyanakkor a Helytartótanács rendeletileg megállapítja, hogy Huszár Mátyás utolsó évi kiutazásai alkalmával, azon a címen, hogy nem lát dolgozni, viaszgyertyákat* vásárolt, és azok árát felszámította. Ütasítja a hivatalt, hogy a gyertyák árát az örökségből vonja le [180]. Huszár Mátyás hivatali örökét ideiglenesen Schmidt György rajzoló vette át. Őreá hárult az a szomorú szerep, amelyet az Udvari Kamara vele hajtatott végre, hogy még haló porában se hagyják nyugodni azt az embert, aki az osztrák uralommal szemben magyarul mert írni és magyarul érezni. Kínos pontossággal kimutatnak minden forintot, minden krajcárt, amivel Huszár egy-egy rövid utazása elszámolásaiból térítmény formájában — adósa a kincstárnak. Szintúgy felhozzák az 1843. évi útiátalányt is, amelyet — halála miatt — nem használhatott fel egészen. És utasítják Schmidtet, * Lányi Sámuel 1847. jan. 27-i jelentéséből: ,,A’ gyertyák fogyasztása a’ fának a felhordásához a’ sötét pinczéből, a’ fűtéshez, és hellyel-hellyel az iroda kellékéhez, szinte a’ Duna Térképészetnél helyt adott gyakorlaton alapodik” [181]. 1.09. ábra KÖZÉPDUNAVÖLGY1 ÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG MŰ UAKI KÖNYVTÁRA 101 1TVi,
