Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
nádas területe Szigligetet teljesen körülvette, sőt még a Szentgyörgy hegyet is Tapolca magasságáig felhúzódó mocsárövezet védte. 5. Hévíz és Vindornya Hévíz és Vindornya környékéről is vannak középkori okleveleink. 1328. III. 28. Szentandrás-Paah (= Pá- hok) birtok határleírásában olvassuk: ,, . . . transitur usque ad magnam viam, transeundo ipsam viam perventur ad palu- dem soar Huzyusaar nominatam . . . usque ad locum vulgariter Ней vyz dictum, a quo per quandam viam communem versus occi- dentem . . .” Azaz: Hosszúsár tehát hosszan elnyúló mocsár, ahonnan egy régi út nyugat felé vezet. A hévforrás is működik, sőt határt jelöl (Zalai Okit. 1-218 I). Rész- leteiben tekintve: (a határ) „ ...” eljut a régi útig (ti. a római korból fennmaradt hadi útig); majd átvágva ezt az utat, keresztülfut a Hosszusár nevű soron (-mocsáron), . . . addig a helyig, amelyet póriasán Hévíznek neveznek; innen (a határ) egy közúton (haladva) nyugatnak fordul ...” Tudjuk, hogy a római út a Dobogónak nevezett meszes dolomit dombocskán vezetett keresztül Zala- szántó felé. A domb alján ott volt a Huzyusaar (Hosszúsár), tovább nyugatabbra pedig maga a Heu-vyz forrás és tó. Ez ismert hely volt, mert már a rómaiak korában gyógyfürdő lehetett. A hévízi tó partján két feliratos oltárt is találtak [51, 52]. De felhasználták a tó meleg vizét már a római kori bőrmívesek is. A bőrmívesség ugyanitt a nép- vándorlás századaiban is virágzott, sőt a honfoglaló magyarság letelepülése utáni időkből is ismerjük ennek a bőrmíves központnak nyomait [53]. Következő okiratunk a Kehida és Hévíz közötti területről szól. 1408. VII. 20. Egy karmacsi határjárási okiratban olvassuk: ,, . . . (a határ innen addig) az útig tart, amely Kerezthur-ról Kethyda (Kehida, eredetileg: Kéthidá)-ra vezet... majd a Karmach-ból Zenthgerolth-ra vezető régi útig (magna via!) . . .; és Kerezthur határában leszállván a völgybe, a (Vin- dornya)-Fok-i nemesekkel határosán egy ideig a Kerezthurból Eghazaskarmach faluba vezető régi és közhasználatú úton (magna et publica via), majd Eghazaskarmach szomszédságában réten és szántóföldek közt haladva éri el a Karmach- ból Poch-(ok)-ba vezető utat és prope fentem Butheskutha végződik.” Azaz: a szóban forgó határvonal Kar- macsból Páhok felé haladt és a Büdös- kútja nevű forrásnál (vagy annak közelében) ér véget (az itt szóban forgó Bü- döskút forrás nem azonos azzal a hasonló nevű forrással, amelyet az 1920-as évek 1:75 000-es és 1:50 000-es katonai térképein még megtalálunk a Zala- szántó fölötti Kovács-tetőn). A mi határjárásunkban olvasható ,,Büdöskútja” a mai Hévíz forrásával azonos (Zsig- mond-kori okit. HI-6245 sz. OL. Dl. 42 954). Ugyanerre a környékre vonatkozik két további oklevelünk is. 1401. I. 6.: Zsig mond király Eberhard zágrábi püspöknek adományozza a Rezi várat: „ . . . Castrum nostrum Rezi vocatum . . .” (Zalamegye tört. II. 301). 1421. IV. 20.: Zsigmond király Rezi várát, valamint Rezi, Zsid, Tomaj és Falud falvakat Medvei János püspöknek 10 000 aranyért elzálogosítja (Zalamegye tört. II. 427). 6. Oklevelek a balatoni bozótokról és csatornákról A Balaton melletti bozótos, mocsaras területekről több középkori oklevelünkben találunk említést. így a már ismertetett 1093. évi oklevélben Szántód birtokhatárairól ezt találjuk: ,,A határ... a Balaton mellett egy árok, amely egyben királyi határjel. Az út Szántódról Kőröshegy felé réteken és nádasokon át haladva felkapaszkodik (ti. a ságvári őskori) Feulduar-ra (Földvárra).” Alább pedig: ,, . . . Baklar (Boglár) falu határa is a Balatonnál, a kikötőből indul ki és nádasokon keresztül nyugat felé tartva, elérkezik a hadi útra (Hódút), majd innét ismét visszakanyarodik a Balaton tavához.” Somogyszob 1330. I. 3. A somogyvári konvent királyi parancsra határjárást végez a Somogy megyei Zub-Zwb (Somogyszob) birtokon. A határjárást északról kezdik Segusd- város felől, kelet felé a Lapud-folyó, amely dél felé folyik . .. Baráth-föld-ig, itt a folyón átkelnek és nyugat felé érik el a Szentlászló-i nemesek földjét; majd eltávolodva a folyótól nyugat, majd észak felé egy mocsár fejéhez (ad caput unius stagni) érnek; a Bolhás-föld határában, nyugat felé újra mocsaras lapály (fundum unius stagni)... tovább nyugat, majd észak felé a Chycho-föld (Csikóföld) s Zwb (Szob) közös határa; ettől keletre a Naader (Nádér) patakhoz, s tovább keletre Churgo (Somogycsurgó) faluhoz (érkeztek). Azaz: 1330-ban a somogyvári konvent Zub (Somogyszob) határjárását végzi. Ebben az okiratban Szob neve mellett említik a vele szomszédos Segesd (Se- gusd), Bolhás és Csurgó községeket is, tehát kétségtelen, hogy a Csurgó és Nagyatád közötti területről van szó. És itt megjelenik a szövegben a Balaton név is: ........pervenit limes ... ad unum stagnum, v ulgariter ßalatonfeu vocatam . . .” Azaz: ,,a határ egy mocsárhoz érkezik, amelyet népiesen Balatonfőnek neveznek.” Ezt az oklevelet csakis azért említjük meg, mivel a történeti kútfőirodalom tévesen a valódi Balatonra vonatkozó forrásokhoz sorolja. Mindamellett van egy kimondott érdekessége: a szövegben előforduló „Balaton” szó. Tarany község alatt van egy kis tó, ebbe ömlik a Szobi- és a Bolhás patak. Valószínű, hogy ez a völgy volt elmocsarasodva, és így ragadt rá a Balaton név; erről pedig az északibb területre, ahol vége volt a mocsárnak, a Balatonfő elnevezés (Mon. Strig. III- 226). 1380. IV. 24. A veszprémi Káptalan előtt Rendes-i János és testvére a Nagy- örs-iekkel kiegyeznek bizonyos Ládto- maj-i, és Rendes-i birtokrészekre nézve. A Rendes-i birtokon van egy közút Ab- raam birtok (Ábrahámhegy) felé; itt 50
