Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
egy egy-kaszás kaszáló és egy káposztás kert ,,... secus stagnum vulgo Balatun" Tomaj és Rendes között tehát a Balaton mocsaras! (Zala megye tört. II. 166). 7. Okleveles adatok a Zala (=Bolotun) folyóról 1290. VII. 3. Egy adománylevélben olvassuk: ,, . . . pulsatores de Thaplica . . . super terra Dusnuk vocate existente iuxta villám Pacha ultra fluvium Za- le . . .” stb. A Thaplica-iak (tapolcaiak?) királyi hírvivők (pulsatores) voltak. Földet kaptak túl a Zala folyón, a Pacsa falu melletti Duzsnok határában. Az okirat a Zalát bővizű vízfolyásnak mondja (Zalai Okit. 1-100 I. és Fejér IX. 7-704 I). Annak is kellett lennie, mert számos vízimalom épült reája (1.19 és 1.20 ábra). 1190—1220: Gesta Ungarorum Középkori latin nyelvű irodalmunkban még egy helyütt találkozunk a Balaton folyó említésével. Az irodalmunkban Anonymus-nak nevezett P. mester írja: „Gesta Hungarorum” című krónikájának 49. fejezetében — Szabó Károly fordítása szerint — a következőket [54]. A honfoglalók „bevevék Vasvárt, és a lakosok fiait túszokul szedék. Innen pedig a Bolotun folyó mellett lovagolva Thyon-hoz jutának és a népeket meghódítván tizennegyed nap Bezprém várába béjutának.” Anonymus előadása szerint a honfoglalók Vasvárról a mai Csehimindszent és Baltavár érintésével Zalabérnél érkeztek el a Zala folyóhoz, majd annak mentén a Balatonhoz. Mivel a folyó bal partján haladtak előre, nemsokára beleütköztek a páhok—zalavári mocsarakba. Valószínű tehát, hogy még Zalaszent- lászló vagy Karmacs magasságában átvágtak Vonyarcnak és úgy haladtak tovább Tihany irányába. 4* 51 1.50 ábra. A Kárpát-medence vízviszonyai a IX—XVIII. században (Lászlóffy W. szerk. 1932)
