Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
1.115 ábra. Beszédes Ferenc és Szakonyi Ignác 1835. évi Kapos-szabályozási térképe a Dombóvár alatti szakaszról A térképen jól látható a „Kapos régi víz ágya”, továbbá az egyenes vonalú főcsatorna és a Békatói bozótot lecsapoló Méhesi csatorna, a képen mutatkozó fekete foltok a hitelesítők viaszpecsétjeinek nyomai paték színhelyévé vált és a vizek szabályozásával még akkor sem foglalkozhatott volna senki sem, ha erre meglett volna a jószándék benne. A Balaton sorsát illetően partviszonyainak, illetve egész vízrajzának rohamos romlása körülbelül az 1600. évhez köthető. Ugyanis 1600. okt. 20-án esett el Kanizsa vára [113] és ezután már semmi sem állta útját a törökök északi irányú terjeszkedésének. A várostól északkeletre azonban két kis végvár: Kiskomárom és Csákány pár száz főnyi vitézi népe még tartani tudta magát. Mindkét vár a Balaton délnyugati végéhez csatlakozó mocsárvilágban húzódott meg. Szinte megközelíthetet- lenek voltak. A szóban forgó két kis várat a nagy forgalmú — egyben még római hadiút [114] felől védték a Kis-Balaton mocsarai, de ez a mocsaras terület még sem volt annyira posványos, hogy a törökök, ha akarják, meg nem közelíthették volna. A helybeliek mindig ismerték az útjukat, de — amint arról nem egy történeti adatunk tanúskodik — áruló is akadt néhanapján. Feltehetően végvári, különösen az észak-somogy végvári kapitányok elgondolása lehetett az, hogy Eny-Dunántúlt és Belső-Somogy térségeit úgy védik meg a török elől, hogy elrekesztik a Balaton siófoki lefolyásának mezőkomáromi szurdokát. Krieger Sámuel (1.121 ábra) leírásából [115] ugyanis gyanakodhatunk arra, hogy a Balatonnak több természetes lefolyása is volt. Ezek közül bizonyára csakis a Sió volt az, amelyik egészen a Dunába vezette le a tó vizét, a többiek hosszabb-rövidebb erek lehettek, amelyeken át a parti bozótokba, berkekbe folyt le a Balaton fölöslegesen magas vize. Ezekről írja tehát Krieger, a Balaton kiváló ismerője és korának egyik legkiválóbb vízimérnöke 1775-ben készített jelentésében, hogy a tónak „ . . . az ősidőkben más kifolyásai is voltak, mivelhogy jómagam ezek nyomait két helyütt is, eltekintve elhomokoló- dásuktól, még eléggé észlelhetőnek találtam. Ez idő szerint — folytatja tovább — csak egyetlen lefolyása van Sió-Foknál, melyet Siónak neveznek; mivel azonban 23,5 lábbal (= 7,43 m) magasabban van, mint a... tó legmélyebb pontja, továbbá: mivel az északi szél homokkal eltörni, . . . csak kevéssel járulhat hozzá a vidék víztelenítéséhez” [116]. Krieger idézett jelentésében erre vonatkozóan csak ennyit ír: „A (Sión kívül) a Balaton más lefolyásainak nyomait magam is ismerem.” Az csak sejthető, hogy valójában mire céloz. Marsigli 1726. évi térképén (1,104és 1.105ábra)a Balatonnak két lefolyását tünteti fel. Egyik a Sió, másik a Kőrises víz. Ez az utóbbi legfeljebb a tó 110—111 m A. f. vízállása mellett a partmenti mocsarakból táplálkozhatott, mert forrása és a Balaton között ma vízválasztó gerinc húzódik. László Gábor térképe [42] (1.68 ábra) harmadik egykori lefolyási lehetőséget is feltüntet. Ez az Aszalói patak, amely Boglár és Szemes között vágott magának völgyet a partmenti turzásba. Előbb egy nagyobb mocsarat táplált vízével, majd E—D-i csapással egyenest a Kapósba torkollott. Betorkollása előtt, Toponár és Taszár között ismét elmocsarasította a vidéket. A XIII —XVII. századon át emberi beavatkozás nyomát nem találjuk a természetben. Elmosta az idő, és eltüntette az eke. De nem is ez a probléma lényege, mert a tevékenység egyéb kétségtelen nyomait feltétlen bizonyossággal ismerjük. Lássuk most ezeket a török kori történeti nyomokat. A kiskomáromi várhoz észak felől vezető úton, a mocsarak útvesztőjében volt a későbbiekben is kiemelkedő fontosságú hídvégi fahíd [117]. A pozsonyi Magyar Kamara értesüléseket kívánt szerezni a hídról. E célból megbízta Rams Dánielt a tényleges állapot felderítésével. Nevezett 1632. aug. 1-én kelt jelentésében közli a Kamará92
