Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
val, hogy az az egykori híd, amely valaha ,,a Balaton tavának öblén át Kis- komárom erődjéhez vezetett”, már nincs meg; .......azóta már hajón bon yolódik le az átkelés” [118]. Mivel a megközelíthetetlen mocsárrengetegben Kiskomárom 1632-ben még mindig magyar tulajdon, a Kamara foglalkozik azzal a gondolattal, hogy helyreállítja a hidat és egyúttal ugyanott har- mincadvámot szedet. Rams szerint érdemes fontolóra venni a dolgot mert ,,... azokon a végeken, nevezetesen Kis Komar(om)-ban, Késtél (Keszthely)- en, Szentth Grotth-on és egyebütt, igen sokan vannak olyanok, akik török árucikkekkel, valamint ökör- és egyéb állat- hajcsárkodással kereskednek”,. . . ezért Keszthelyen harmincadvámszedő hely létesítését javasolja [119]. Sinkovics István kutatásai és szíves közlése szerint Kiskomárom vára elég gyakran cserélt gazdát. 1576-ban még magyar végvár; 1591-ben azonban már török kézen van [117, 118]. A magyar vitézek rövidesen visszafoglalják, de Ibrahim nagyvezér 1600-ban újból elfoglalta [120]. Néhány éven belül a vár azonban ismét magyar tulajdon és közel fél évszázadon át az is maradt, ha nem is volt zavartalan a környék lakosságának élete. Sárkány István írja 1619-ben, hogy a törökök nem engedik meg a falvak népének, hogy teljesítsék jobbágyi szolgálataikat [120]. Az esztergomi törökök viszont azt sérelmezik, hogy a közülük való Mehmed Arabs, a kiskomáromi magyar várkapitány foglya [121]. Végül 1664-ben Köprili Achmed újból elfoglalta a várat és ettől kezdve a végleges fel- szabadulásig (1688) Kiskomárom tartósan török kézen maradt [122]. Nyilvánvaló, hogy a Magyar Kamarának fentebb említett, 1632. évi érdeklődése a híd iránt, a Kiskomáromba irányuló utánpótlási lehetőségekkel kapcsolatos. Ebből következően a vár nem sokkal korábban kerülhetett vissza magyar kézre. A Rams Dániel jelentésében olvasható „hajón” nagyobbfajta csónakot, ún. „bödönhajót” kell értenünk, miként ez kiderül Pethő Lászlónak 1649. március 10-én, márc. 15-én és ápr. 13-án Komár várában kelt, Batthyány Ádámhoz intézett leveleiből (OL. Batth. It.). írja, hogy ,, . . . mivel se Compunk, se haiónk nincsen”, valósággal ki vannak rekesztve az országból. A balatonhídvégi fahíd a XVII —XVIII. században kiemelkedő jelentőségű a környék történetében (1.129 ábra). Okleveles forrásokból tudjuk, hogy Hídvégnek már 1330-ban kőtemploma és a Zala folyón át hídja volt [123]. Vámszedő hely [124]. A XV. század második felében a vámszedés joga a Mar- czali családé, majd Báthori Istváné volt. A híd tehát akkor még állott [125]. Vá- lyi András 1799-ben azt írja, hogy: ,,a Szala vizének a Balatonba való befolyásánál” levő Hídvég község „hosszú híd- gyáról nevezetes "[126]. Ezt a hidat feltünteti több egykorú térkép; többek között Krieger Sámuel 1766-ból keltezett híres térképe is [127]. A híd 1561-ben már nem volt meg, miként ez Hamza bég zalavári és hídvégi pusztításaival kapcsolatban Mezőlaky Ferenc leveléből [128] kétségtelenül kiderül. 1649-ben Pethő László, Batthyány Ádám embere Győrben kompot rendelt a hídvégi révhez. Ez el is készült és 1650-ben, darabokra szedve szállították a helyszínre. Összeállítása két hetet vett igénybe. Úgy látszik, az átkelőhelyet nagyon feltöltötte a Zala hordaléka, mert 1650. augusztusa végén a komp biztonságos közlekedése végett a járatot meg kellett ásni. Szeptemberben és októberben is még a „kelő” ásásával foglalkozott az odaparancsolt jobbágyi nép, mivel az első ízben kiásott csatorna túl keskenyre sikerült. A törökök 1650. okt. 7. táján támadást terveztek az átkelőhely ellen, de mivel a komp még nem járhatott, a támadás elmaradt [129]. A Zala folyó ekkoriban tehát, sőt még Krieger (1.35 ábra) idejében is (1764 táján) Hídvégnél torkollott a Balatonba. A folyón ez időben Hídvégnél és másutt is, több olyan jó átkelőhely van, „hogi (ott) mind louas, gialogh által járhat, 1.116 ábra. Hochéder F. XVII. század végi térképe Simontornyáról. A falu és az öreg vár („Altes Schloss”) a Siónak külön-külön szigetzátonyára épült. Megszámlálható porták, tanyák, szőlőskert, Új-falu, hajóhíd, hajómalmok 93
