Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

tartótanácshoz intézett jelentésében, amelyben így ír:

„Azon tavak és motsárok, melyeket a Sárvíz, Sió és Kapos folyóvizek okoztak, több, nevezetesen pedig Veszprém, Fejér, Tolna és Somogy vármegyékben mint egy tenger kiterjedve, századoktól fogva a föld színét elborították, amely eszerint tulajdonosaiknak egyéb hasznot nem adott, mint imitt-amott termett nádak jövedelmét, emellett pedig

ártalmas kigőzöléseik által különféle betegségeket szülvén, a körülvevő több mint 120 határok lakosainak egészségükre nézve legszomorúbb következéseket okozták ”[112].

Ez a jellemzés és leírás nemcsak a Sió és Kapos környékére (1.116—1.119 ábrák), hanem a Balaton egész partvidékére nézve igaz. Nem tudjuk, honnan tudta Zichy, hogy az általa leírt szomorú körülmények „századok óta” állnak

fenn, de mindenesetre igazat írt. A Balaton körüli vízrajzi viszonyok romlásának kezdete, amint azt az előzőkben leírtuk, az 1230 körüli időkre tehető, vagyis arra az időpontra, amikortól kezdve a tatár hordák, majd később a török csapatok portyáztak a baranyai, somogyi, tolnai, és részben zalai vidékeken. Mivel a magyar sem nézte tétlenül garázdálkodásukat, a mondott terület lassan-lassan állandósult harci csete91

1.114 ábra. Nagy József 1802. évi Somogy megye térképe a Balaton-parti mocsarakat hűen ábrázolja