Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
1.112 ábra. Mikoviny S. térképe alapján készült Balaton-ábrázolás az 1808. kiadású Mikoviny—Liesganig—Islenief-féle térképen sötétbarna színű finom hordalékkal. A Balatonba ömlő Zala előbb a fenéki partok mentén Gyenesdiás felé tart, majd a keszthelyi öböl előtt irányt vált és a Badacsonytomaj—Rendes-i partokat közelíti meg. Ezen a tájon a folyó hordalékának utolsó maradványait is lerakja. Tehát, ha a 7000 éves feltöltődési átlag évi 0,6—0,8 mm, akkor az utolsó 150 évben számolhatunk évi 6—8 mm- rel, de a Zala sodorvonalában még évi 8 — 10 mm-rel is. Középértéket (9 mm/ év) véve, 150 évre 1,35 m jut. így most már kiszámíthatjuk az 1740. évi vízállás megközelítően helyes és megbízható értékét: 104,10 m A. f. 99,25 m A. f.- 3,50 m 11,35 m- 1.35 m no,60 m A. f. = 99,25 m A. f. A Balaton szintje = 1740. évi való- Mikoviny idejében színű legnagyobb mélység. Ez azt jelenti, hogy Mikoviny a tihanyi nyeregben legfeljebb csak itt-ott találhatott némi kisebb vízfoltokat. Ha feltételezzük, hogy Mikoviny ottjártáig (1740) legfeljebb 1 öllel szállt le a tó vízszintje, akkor annak a maximális vízállás időszakában legalábbis 112,50 m A. f. kellett lennie. Az előzőekben más levezetéssel hasonló 112,50—113,0 m A. f. eredményre jutottunk. Ezek szerint a Balaton legnagyobb mélysége a törökök idejében 13,70—14,0 m körüli volt, de a tihanyi szorosban, a ,,kút”-ban elérte a 22 m mélységet is. Mikoviny térképének adatait mindenben megerősíti Kultsár J. W. 1781. évi térképének részletes rajza is (1.113 ábra). 3. Evlija Cselebi feljegyzései a Balatonról Evlija Cselebi török utazó (született 1611-ben) 1660 és 1666 között járt Magyarországon. Többek közt megfordult a Balaton mellett is. Számos érdekes megfigyelést közöl a tóról [108]. Méretszerű adatai megbízhatatlanok[109,110]. A Balatonról azt írja, hogy „a tó . . . keletről nyugatra, hosszában terül el, és kerülete 47 mérföld. Négy oldalán erős várak állanak ... A tónak a vize tiszta . . . Ezernél többféle halfajta van benne, és ezek ízletesebbek, mint más országbeliek . . . Van rajta negyven-öt- ven hajó. Ezek egyik várból a másikba viszik a kereskedőket és látogatókat”. ,,E tónak lefolyása is van, amely a budai útba eső Szekszárd vára közelében, Jeni Palánka (ma: Palánka puszta; abban az időben faluszerű település volt) hídja alatt a Duna folyóval egyesül”. 89
