Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
1.110 ábra. Mikoviny Sámuel Nagyon érdekes Tihany rajza. E részletből kétséget kizáró módon kitűnik, hogy a félszigetet az elöntés idején földsánc vagy palánkfal (inkább az utóbbi!) zárta el. Ezt a sáncot vagy falat a későbbi évtizedekben eltüntették. Kultsár S. W. 1781 .évi „Peninsula TIHANY . . .’’című térképén például már térképi nyoma sincsen, ellenben ott, ahol Mikoviny térképén az egykori földsánc látható, a nyerget elöntő víz levonulása után keletkezett rét (Kultsár térképén: „8. Prata”) szinte egyenes vonalban ér véget (1.113 ábra). Ez az igen becses térképmű az Országos Levéltár térképtára Festetics térképgyűjteményéhez tartozott. Eredeti jelzete: Fest. th. XIII.-26. Innen elkerült és ma a Balatoni Múzeumban őrzik. Igen kívánatos volna az eredeti gyűjteménybe való visszahelyezése. Tihany és Ábrahámhegy között a tó belsejében a következő felírásokat találjuk: ,,Lacu decrescente Rudera Muri” (ti. visibilia erant), azaz: „A tó vízének apadásával falmaradványok” (váltak láthatókká). A négy szó két sorban foglal helyet. Közöttük négyszögletes alakú, elnyúlt, zárt forma; feltehetően az egykori Losta sziget helye (1.65 ábra). A Römer által említett fenék-pusztai római kori erődtől a tihanyi szorosig elnyúlóan, Zala és Somogy megyék határvonalára írva, a következőket olvashatjuk: ,,Maxima profunditas hujus Lacus ob- servata quo constituit 6 Org(iarum). Vien.(nensium)” Azaz: „Ennek a tónak itt van a legnagyobb észlelt mélysége: megállapítás szerint: 6 bécsi öl.” Ezek szerint Mikoviny idejében, úgy 1740 körül, a jelzett helyen még mindig „6 Orgiarum Viennensium (sunt) obser- vata”, tehát a tómedence legmélyebb részén ténylegesen 6 bécsi öl mélységet mértek, ami kereken 11,35 m. Induljunk ki a Szesztay K. által közölt [86] 1895. évi mélységi térképből. A térkép vonatkoztatási szintje: 104,10 m; a mélység Tihany és Győrök között a Mikoviny által jelzett helyen 3,50 m. Ezt levonva 100,60 m-hez jutunk. Ebből azonban még le kell vonnunk az 1745 — 1895 között bekövetkezett fel- iszapolódás vastagságát. Szesztay szerint az utóbbi időkben, a legutolsó 7000 év átlagához képest tízszeres mértékű feliszapolódás következett be. Ugyanerre a következtetésre jutott Erdélyi Mihály is [107], amikor azt bizonyítja, hogy a „Balatonkörnyéki mocsarak kiszárításával elvesztette a tó azt a természetes szűrőjét, amely a vízfolyások rengeteg hordalékát visszatartotta és a mocsaras mélyedésekben leülepítette.” „A berkek és öblök csatornázása — írja Erdélyi — kettős kárt okozott. Egyrészt a folyók hordaléka már nem bennük ülepedik le, hanem a tóba kerülve gyorsítja annak feltöltődését. Másrészt a berkekbe ömlő folyók vízében oldott kalciumhidrogénkarbonát ma már jórészt nem a berkekben csapódik le, (hanem) az ásott csatornák meszes vizet vezetnek a tóba, és a mész ott válik ki. így a hordalék és a kivált mész a feltöltődést rohamossá teszi”. A Néphadsereg Térképészeti Intézetének, valamint a régi Honvéd Térképészeti Intézetnek légi fotogrammetriai felvételeiből megállapítható, hogy a Zala folyónak a Balatonban szabályos folyásiránya van. Ez különösen akkor látható kiválóan, ha a Zala vize tele van 1.111 ábra. Tihany félszigete Mikoviny Sámuel 1732. évi térképén, melyet 1740 után egy vezérkari térképbe másoltak át 88
