Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

vagy talán kizárólag hadászati-földrajzi szempontokat kívánt művén kifejezésre juttatni. így tekintve a térképet, az azt fejezi ki, hogy Tihany az északi partok felől haddal, tüzérséggel, nehéz társzekerekkel nem közelíthető meg. Ebben tehát egyezik Lazius Lázár deákkal. Tihanyt ugyanis Lázár deák is szigetnek ábrázolja, miként sziget is volt az abban az időben.

Lazius azonban értesült arról, hogy Szántód felől a szigettel rendes révösszeköttetés áll fenn. Azt is tudta, hogy ez volt az egyetlen lehetőség a Tihany szigetén tartózkodókkal való érintkezésre. Ezt a révjáratot, illetve átkelőhelyet a legmagasabb katonai vezetés céljaira készülő térképének kézirati példányára feljegyezte.

Számos példát sorolhatnék fel annak bizonyítására, hogy a XVI —XVIII. századi térképeken a révátkelő helyeket párhuzamos vonalakkal szokták jelölni. Ezek korántsem egyenesek, hanem lúd- tollal húzott vonalak. Példaként Miko- viny Sámuelnek egy 1750 előtti térképét idézem, amelyen a Balatonon több, hasonló módon megjelölt révátkelő hely is látható (1.76 ábra).

Irmédi-Molnár L. [88] nemrég megjelent tanulmányában kizárólag azt a kérdést vizsgálja, miért került Tihany félsziget nyaka több száz XVII —XVIII. századi térképen az északi helyett a déli oldalra. Szembeállítja Lazius térképét egy ismeretlen szerzőnek 1610— 1620 körül keletkezett térképével. Az előbbin Tihany a déli-, az utóbbin az északi parthoz csatlakozik. Molnár— Nagy Júlia [89] szorgalmas és gondos adatgyűjtésére hivatkozva — felhívja a figyelmet arra, hogy a kétféle ábrázolás feltűnt már a régieknek is. Az Országos Széchényi Könyvtár Apponyi-gyűjte- ményében (App. Hung. 592) található Levinus Hulsius-nak a következő, hosszú című munkája: ,,Ein kurtze Beschreibung des Königreichs Ungern, fürnemb- ster Theil, was sich allda seyt hero Anno Christi 909. . . biss auff dises 1596 Jars gedenckwurdig verlauffen. .. sampt ein geographische Mappen, Durch Lev. Hulsium N. J. secunda editio. Gedruckt zu Nürnberg, durch Christoph Lochner 1596."

E munkában Hulsius saját véleményét rögzíti Tihanyról. Ez magyarul így hangzik: „Zala megye a Balaton túloldalán van. Véleményünk (ezt illetően) az: miként a Budán lakó Bonfini megírta, egyáltalában nem kevés geográfus téved Tihanyt illetően, amennyiben ezek azt a tó másik oldalára helyezik, noha Bonfini szerint ezen azoldalon van.”

Itt Hulsius — BonfiniveI együtt — az „ezen az oldalon” kifejezésen az északi, azaz az aszófői oldalt értette. Tehát már a XVII. század elején nagyon világosan tudták egyesek, hogy Tihany mint félsziget, az aszófői partokkal függ össze. Tudták ezt, noha a nyakat még jócskán víz borította. Ezt bizonyítja az 1651. évi Leückhard-fé\e, Tihanyról készített váralaprajz és látkép, valamint a Karlsruhe-i gyűjtemények hasonló, de 1683-ból származó festménye. (Lásd az 1,158 a—b ábrát: 130—131 oldalon.)

A probléma megközelíthető más oldalról is. Abban ugyanis minden kutató egyetért, hogy Tihany félsziget szántódi parthoz való kapcsolási hibája legelőször Laziusnál jelentkezik. Addig Tihany a

térképen sziget volt: Lázár deák nak Tanstetter kiadásában megjelent 1528. évi térképén, Vavassori 1553. évi, M. Tramezini 1559. évi térképén, és még több száz későbbi térképen is. Lazius azonban Tihanyt 1556-ban megjelent térképén a déli parthoz csatolta, és ezzel egy lavinát indított el, mert (főként a német nyelvterületen működött) száznál több másolója átörökítette ezt a hibát saját lapjára.

Irmédi-Molnár szerint [88] Lazius tévedésének az oka egy 1600—1620 körül keletkezett, nyugati tájolású térkép rajzával magyarázatot nyerne. Egy ismeretlen szerzőnek az Esterházy levéltárban fennmaradt, Kiskomárom várát és környékét ismertető, kisebb terjedelmű térképéről van szó, amely a Zalabér—Lepsény —Pécs —Berzence — Nagykanizsa—Zalaegerszeg közti területet öleli fel. A helytelen tájolás miatt a Balaton tengelye e térképen NyÉNy — KDK csapású. Ha azonban a térképet beforgatjuk a helyes északi irányba (1.77 ábra), akkor a mai állapothoz hasonló helyes képhez jutunk.

69

1.76 ábra. Mikoviny Sámuel 1753. évi kiadású Magyarország térképének részlete. A Balatonon a révátkelő helyeket párhuzamos vonásokkal ábrázolta.