Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
Feltűnő még Tihany, akkoriban szigeti!) túlméretezett alakja. Ha összevetjük ezt a formát a mai tómedence mélységi viszonyaival, megállapítható, hogy mind az Aszófő, mind a Füred felőli öbölben a medence nagyon sekély. Különösen az utóbbiban. Az előbbiben pedig ott volt Losta szigete. Igaz, hogy esetleg el volt öntve, de az egykori falu romjai talán még kimagaslottak a vízből. Feltehető tehát, hogy e két öbölben olyan viszonyok voltak (sűrű nádasok égererdőkkel), hogy azokat a távolból Lázár szárazföldnek nézhette. Mivel nagy a valószínűsége annak, hogy Lázár deák és kísérete a fent vázolt utat tette meg, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a kenesei partokat a maiaknál jóval délebbre levőnek rajzolta. A térképi különbségből esetleg a 450 év alatt bekövetkezett partvonal eltolódásra gondolhatunk. Ennek térképi mértéke 2 km-nél többet tesz ki, ami egyáltalán nem valószínű. Kíséreljük meg azonban hozzávetőlegesen meghatározni, milyen mértékű partpusztulásról lehet szó. A Balaton 228 km2 kiterjedésű északi medencéjét Fűzfőtől délre mintegy 15 km hosszú, viszonylag 50 m átlagos magasságú, súvadásra, omlásra nagyon hajlamos, függőlegesen leszakadó, pannó- niai agyagra települt löszfal határolja (1.73 ábra). Ebben a medencében Szesz- tay Károly adatai szerint [86] az utolsó 60 esztendő alatt 27 cm-es feltöltődést állapítottak meg. Ez kereken 460 millió m2 üledéknek felel meg. Ugyancsak Szesztay elemzése szerint [86] afeliszapolódás üteme a Balatonban, az egész tómedencére vonatkoztatva, 7000 esztendő átlagában (pollenanalitikai vizsgálatok alapján) 0,6 —0,8 mm/év- re tehető. Bizonyosra vehető azonban, hogy a tihanyi —kenesei medence fel- töltődése, éppen a kenesei partok pusztulása következtében, ennél jóval nagyobb ütemű. Vegyük fel 0,7 mm/éves átlag másfélszeresében, azaz 1,0 mm/év mértékűnek. Ez esetben Lázár deák korától napjainkig, vagyis 450 év alatt, a kenesei partok kereken 180—200 méterrel tolódtak el északkeletnek, ami átlagosan, és kerekítve Icb. évi 40 cm hátrálást jelent. Wolfgang Lazius térképe: 1556-ból Lazius személye (1.74 ábra) és nemzetisége a mai napig vitatott. Amit Fodor ezzel kapcsolatban ír [50] alatt idézett művében (30 — 31 I.), az merő tévedés és a német szöveg félreértéséből származó téves következtetések láncolata. Vegyük tudomásul, hogy Lazius osztrák volt és semmi köze sincs sem Pesthez, sem a Lázi hegyekhez! 1.74 ábra. Wolfgang Lazius 1514-ben született Bécsben, ahol atyja orvos volt. О maga is annak készült. 1541-ben katonaorvosként részt vett a magyar hadjáratban. Innen származnak magyarországi ismeretei. Hazatérve a bécsi egyetem professzorává választották. 1556-ban két térképet is adott ki hazánkról. 1561-ben megjelent egy, az osztrák birodalom tartományait ábrázoló atlasza. 1565-ben halt meg [87]. Lazius térképe (1.75 ábra) alakra sokkal közelebb van a valósághoz, noha (tegyük mindjárt hozzá) a Balaton sohasem volt olyan kifli alakú, mint amilyennek ez a térkép mutatja. De jól elkülönül a tó nyugati végén a Kis-Balaton, Hídvég (S. Hedwig) feltüntetésével. A térkép legérdekesebb részlete Tihany félszigete, amely a déli parthoz csatlakozik. Ezt a tényt a rézmetszés készítésekor elkövetett kartográfiai tévedésként szokták emlegetni [87a]. Az én véleményem más. Bizonyos ugyanis, hogy Lazius sohasem járt a Balaton mentén, és így nem volt alkalma Tihanyt saját szemével látnia. Térképét a török elleni hadjárat céljára szerkesztette, tehát elsősorban, 68 1.75 ábra. Wolfgang Lazius térképének részlete 1556-ból
