Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
1.73 ábra. A kenesei magas löszpart suvadásra hajlamos Időnként egy-egy darabja le-leszakad, ezért „ereszkedik minden irányból lejtősen alá”. Az ábra az 1908. április 19-én bekövetkezett partomlást mutatja; a pontozott vonal a lerogyás előtti állapotot jelenti a sötét humusz, 40 cm; b sárga mészkonkréciós kemény agyagpad, 220 cm; c álréteges szürke homok, 12,0 m; d sötétbarna agyag, 10 — 30 cm; e sárga és szürke homok és agyag váltakozva, 15,5 m; f lignites sötét színű agyag, 10 — 15 cm; g kékesszürke leveles agyag 10,0 m; h agyagos homok sok csiga- és kagylóhéjtöredékkel, 80 cm; / homokos, csillámos, leveles agyag 80—100 cm; j szürke agyag sókivirágzással (id. Lóczy L. nyomán) térképen egymással, de a Balaton mindig torz marad. A dologban az a csodálatos, hogy a tó hosszát, Lázár deák, ahogy azt később részletesebben is megvilágítom, egészen jól határozta meg, szélességében azonban szinte érthetetlennek tűnő torzulások vannak. A torzulás kétirányú: Lázár deák Balatonja a valóságosnál kétszerte szélesebb, és emellett Boglár és Szepezd között olyan — ÉÉK-nek lendülő — íves hajlat van a tó alakjában, amely a valóságban nincs, és sohasem volt meg. Nagyon valószínű, hogy Lázár deák több felvételi lapon dolgozott és ezek összeillesztése alkalmával is bekövetkezhetett bizonyos szögelfordulás a tó rajzában. Gondosan összevetve Lázár deák rajzát a mai állapottal, a következő megállapítások tehetők. Lázár térképét két részre bontva és a két részt külön-külön illesztve, igen jó egyezéshez jutunk (1.71 ábra). Az északkeleti rész fő illesztő pontjai: A Badacsony hegy déli karéja, Szántód, (Sió-) Fok és Somogyvár. A feltételezett felvételi lap déli határa: Badacsony és Lel le közötti vonal. A délnyugati rész illesztő pontjai pedig a Badacsony hegy déli karéja, Hídvég, Főnyed és (Somogy-)Szentpál. A felvételi lap határa az előbbi. Ebben az esetben a fentebb említett kartográfiai furcsaságok, elrajzolások oka azonnal meg- világosul előttünk. Lázár deák térképe ugyanis nem a Balaton partvonalát, hanem Lázárnak a Balaton körüli útvonalát ábrázolja, és csak tévedésből tünteti fel a térkép ezt az útvonalat a Balaton partvonalaként. A térkép dunántúli részének rajzából úgy tűnik, hogy Lázár deák és kísérete Győrtől a Rába mentén délnek hatolva Tátika, Tapolca és Gulács várának érintésével érkezett el Badacsonyba. Innen kezdve Kővágóörsig a tó partvonalának rajza meglepően hű. Nyilván a part mentén haladtak. Itt azonban elérték azt a régi, római kori utat, amelyet az oklevelek is „magna via” és „Hadút” néven gyakran emlegetnek. Ezen északkeletnek haladtak tovább. Először Szepezdet érintették. Itt egy régi görög egyház és kolostor állott a Balaton partján. Romjait még egy XVIII. század végi térkép feltünteti (1.72 ábra). Utána Tagyon, Szentantalfa, Csicsó, Szentjakabfa (esetleg Vászoly) és Barnag érintésével eljutottak a Hadút legészakibb pontjára. Délnek fordulva Pécsely, (Balaton-)Szőllős és Csopak falvakon át Szárberény (= Vörösberény) felé vezetett útjuk. Majd Kenésén, Akarattyán és Kajáron át (Sió-)Fok felé fordultak. Szántódnál átkeltek Tihanyba, és ugyancsak Szántódra tértek vissza az apátsági (korábban királyi) révvel. Foktól kezdve ismét a régi Hadúton jártak; Földvár, Szárszó, Őszöd, Lát- rány falvakon átkelve a 302-es magaslatra jutottak. Innen jó kilátás nyílt a Boglár, Szentpál és Keresztúr közötti Nagyberek mocsaraira. Ez a részben nyíltvizes terület abban az időben a Balatonhoz számított. Az oklevelek tanúsága szerint a neve is „Balaton mocsár” volt. A Hadút a mocsárvilág déli szélén: Gyu- gyon, Lengyeltótin és Buzsákon át vezetett Szentpálra. Itt volt a mocsárrengeteg legdélibb pontja; ezért Lázár ezt a falut a Balaton déli csücskéhez rajzolja, Hídvég közelébe, Főnyed helyére. Szentpálról Kéthely, Hollád és Tikos érintésével jutottak Főnyedre, onnan a közúton (Balaton-)Hídvégre, majd — nagy valószínűséggel — Zalavár irányában mentek tovább. Bizonyosnak látszik, hogy Hídvég és Szigliget között a Balaton partját nem érintették. Ezért a partvonalnak ezt a szakaszát nem dolgozhatta ki; később a térképrajzolók a két végpontot egyszerűen összekötötték. Hasonló elnagyolást láthatunk Szentpál és Látrány között is. 5* 67
