Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
1.58 ábra. Falazattal védett római kori út a Kikeritó-i ingoványon át: a „római sáncok” egy részlete (?) (Cserna K. rajza, 1885) Rendelkezésével elérte azt, hogy az áttelepített törzsek az erdők és mocsarak nyújtotta védelmi lehetőségeiktől megfosztva, kénytelenek voltak beletörődni a római uralom belső békét biztosító szigorú fegyelmébe. Nem lehetetlen, hogy Galerius idejében és hasonló céllal erősítették meg a fenéki római erődöt is. Az a tény, hogy Galerius a Mária-majo- ri földgátat átvágatta, a foki zsilipet (1.55 és 1.56 ábrák) pedig megépíttette, a tó vízállását kereken két méterrel szállította alább. Ez a két méter azt jelentette, hogy a déli partot korábban szegélyező és dél felé mélyen benyúló mocsarak nem, vagy legalábbis nem állandóan kaptak a tóból vízutánpótlást, így tehát lassan kiszáradtak. Az új telepesek a leszerelt veteránok felügyelete mellett feltörték és művel- hetővé tették a földeket, és évtizedeken át foglalkoztak a víztől megszabadított tőzeges ingoványok kiszárításával. A rómaiak idejében a Balaton környéke és a Sió—Kapos völgye lakott volt. Siómaros közelében Tricciana, Városhídvég közelében pedig Curtiana romjait találták meg. A mai Mező- komárom közelében, ahol legjobban összeszűkül a Sió völgye, létesült a Vallis cariniana-nak elnevezett település [73]. A név „hajóst”, vagy „hajózható völgyet” jelent. Úgy látszik, adott esetben szállító bárkák is közlekedtek a Sión, Foktól a Dunáig. Bizonyára vontatással. Nem hiszem, hogy a legkisebb csónakot is átzsi I i pel hétté к volna, de gerenda-görgőkön nagyobb bárkát is bejuttathattak a Balatonba. A zsilip elkészülte után a mai Siófok táján kisebb római település létesült. Szükség is volt a fontos létesítmény őrzésére. Siófok területén és határában évek hosszú során számos római érmét találtak. Ezek a pénzdarabok többségükben Galerius császár korából valók. Hol volt Galerius zsilipje? A terep ismeretében erre csak egyetlen válaszunk lehet: a mai Siófoktól északkeletre, a Siófok—Mocsolád-vasútvonal közelében. Ezt a mélyedést magam is bemértem és szintezéssel ellenőrizve megállapítottam, hogy a Balaton déli partvonalának valóban itt van a legmélyebb pontja. A tó lecsapolására tehát ez a legalkalmasabb hely. Ugyanez volt Krieger Sámuel véleménye is. 1763 — 1765 között készült térképének ezen a helyén egy erecskét tüntet fel, rajta ezzel a felírással : „Anti- quus Effluxus lacus Balatonis”, azaz „a Balaton tó régi kifolyása”. Az alább részletesebben idézett 1763. évi Veszprém megyei hivatalos jelentésben is azt olvassuk a Balatonról, hogy: ,,Levezető lefolyásai nincsenek.” „Van ugyan — folytatja az írás — Fok falu mellett egy 15 öl hosszúságú kifolyása, de ez ekkora vízhez képest igen csekély.” Kuzsinszky Bálint a múlt század végén a Siófok—Mocsolád-vasútvonal 1. sz. őrháza közelében egy római kori építmény alapzatát és falazatának mintegy 2 méter magas maradványát tárta fel (1.56 ábra). A feltárást számosán megtekintették, közöttük id. Lóczy Lajos és Cholnoky Jenő is. Amint már említettem, a Siófok mellett feltárt római kori építmény terméskőből emelt zsilip marad1.59 ábra. A Kikeritó-i kőgát falazata az állami közutat ma is védi az árvizek ellen 57