Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

korábbi harcok következtében nagyon gyér népességű volt. Ezért Galerius ide telepítette be a karpokat és lakóhelyükül a Balaton déli partvidékét jelölte ki [72].

Galerius a III. század végén Brigetio (Oszőny) környékén hadakozott a limesen kívül összesereglett barbárok ellen. A csatározások során egészen a Nyitráig hatolt előre. (A Galerius nevét feltüntető egyik legszebb felírásos táblát Nyitra határában találták). Közben beköszöntött az ősz. A hideg októberi —

novemberi esőzések elcsigázták a meleg éghajlathoz szokott római légionáriusokat. A császár tehát sürgős visszavonulás mellett döntött. Erről a háborúskodásról szólva írja Sextus Aurelius Victor „Históriáé Romanae... ” c. művében [12] a következőket:

„Ibi cum obsidione distineretur, militibus eadem qua superiores via attentatis, metu ne desereretur, Itaiia decessit; pauloque post vulnere pestilenti consumtus est: cum agris (recte: agrum) satis Reipub (Исае) com- modantem, caesis immanibus siIuis, atque emisso in Danubiu lacu Pelsone apud Pannonios fecisset. Cuius gratia provincia uxoris nomine Valériám appellavit.”

Azaz: Galerius Maxentius itt az ostrom miatt időt vesztett, ezért félve, hogy elkésik, katonáival ugyanazon a fent említett úton, visszatért Itáliába.

Nem sokkal ezután

...........amikor már

el

egendő szántóföldet szerzett a birodalomnak; terjedelmes erdőket irtva ki és lebocsátva a Dunába a Balaton tavát a Pannonoknál, kiknek tartományát felesége nevéről Valériának nevezte el, a járvány őt is elvitte.”

56

1.57 ábra