Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
Mindez azonban Anonymus elképzelése. Nem tudható, hogy krónikájának e részében mit vett át az Ős-Gestából mit az élő hagyományból (amely bizonynyal nemcsak „a parasztok csacska meséiben” élt, hanem a nemzetségfők leszármazottjainál családi hagyományként is fennmaradt). Amit azonban leír, az egy jól átgondolt és tervszerűen végrehajtott katonai megszállás hadműveleti terve. Megfelel egy lovas nép taktikai elgondolásainak, éppen ezért a valósághoz közelállónak elfogadható. Véleményünket alátámasztja az a tény is, hogy az akkori vízviszonyok (1.50 ábra) miatt a Balaton környékét a magyar honfoglalás idejében zárt kötelékben mozgó csapattal és annak hadtáp-szekereivel valóban: csakis Vasvár felől lehetett megközelíteni. A mi szempontunkból a következő a lényeges: P. mester azért nevezi a Zalát Balaton folyónak, mivel az ő korában annak nevezték. Számunkra tehát az a legfontosabb kérdés, mikor készült az ő Gestája. A mű keletkezésének kora a XIII. század legelejére tehető. Szóban- forgó vizsgálataink szemszögéből nem lényeges az évszám. A fontos az, hogy az Anonymus-kódexben megőrzött Gestánk legkésőbb 1200 és 1230 között keletkezett [55-56]. Ebből következően a Balatonnak már a XIII. sz. legelején olyan magas vízállása volt, hogy a Zala völgyét a Balatonnal teljesen összefüggő tóként tartották számon [56a], Az Anonymus-kori Gestának volt egy sokkal korábbi elődje, I. László király idejében és udvarában készült „Gesta Ungarorum”. Ez — egyöntetű vélemény szerint — feltehetően 1091—92 körül keletkezett [57]. Szemszögünkből lényegtelen az a körülmény, hogy I. László korától IV. Béla koráig több ízben is folytatták, kiegészítették az ősi Gestát, sőt az eredeti szöveg egyes részeit, ahogy éppen a hatalmon levő főúri pártok érdeke kívánta [58] kivakarva át is írták [59]. Számunkra csak az a fontos, hogy a Balaton folyó (fluvius Bolotun) említés — feltehetően — már az I. László-kori Ges- tában is hasonló alakban szerepelt és így ez örökíttetett tovább a XIII. századi Anonymusig [60 — 61]. Mindebből tehát végső soron az a következtetés vonható le, hogy a Zala völgyében: Mosaburch-Zalavár környékén és északabbra az 1220 körüli években 106,0—107,5 métert elérő, vagy annál is magasabb vízállásnak kellett lennie. Ez egyben a Balaton azidőbeni vízállásának felelt meg, amelyhez hasonló vízállása volt a tónak talán már a XI —XII. században is. 8. Oklevél a foki révről 1276. IX. 18. IV. László jóvátételül a veszprémi egyháznak adja a Fok-i (Fűk), somogyi ispán által szedett vám-részt. Az itt említett „Fűk” azonos a Siófoktól nyugatra levő mai Somogyfok pusztával. A mai Siófok közelében tehát már a XIII. században is volt átkelőhely, eredetileg nyilván királyi birtokban (Szent- pétery: II-2747 sz.). Fok falu említését 3 oklevélben találjuk. Az 1093. évi oklevélben, majd 1211- ben, amikor II. Endre királyunk megerősíti a Thichon-hegyen épült monostort birtokaiban. Ekkor megemlíti Fok községet is, mint a tihanyi bencések birtokát. Ugyanebben az oklevélben van ismét szó a tihanyi apátsághoz tartozó, azóta elpusztult Lustach (var. Losta) nevű, balatonbeli szigetről. 52 1.51 ábra. A Balaton tartós vízállásainak görbéje I.e. 800-tól napjainkig. Régészeti és okleveles adatok alapján szerkesztette Bendefy L. 1965
