Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

katonai térképeken található magassági adatok 220 cm-rel magasabb értékek a valóságnál.

Ha ezt az értéket az Apáti hegyhát alatti nyereg 112 méteres magasságából levonjuk, 109,8 métert kapunk. (Ezt a magasságot szintezéssel is ellenőrizve helyesnek találtam.) Következésképpen : ha a Balaton vízállása a XII —XIII. századtól kezdve 109,5 — 111,0 m körüli volt, márpedig (a Máriaasszonysziget-i régi vörsi templom pádimentumát borító tavi üledék alapján ez tökéletesen bizonyítottnak vehető) nem lehet kétséges, hogy Tihany ez időtől kezdve valóban sziget volt. Szigetnek ábrázolták (miként alább látni fogjuk) az 1520—1700 között készült áttekintő térképek is. J. Chr. Müller 1709. évi térképe [50] az első ismertebb térképmű, amely Tihanyt félszigetnek tünteti fel, a mainál negye- dével-ötödével keskenyebb nyakkal. Hogy ennek mi az oka, arra később térünk ki.

Az előzők szerint kétségtelen, hogy Tihany sziget nyakát a XIII. századtól

víz borította. Ez a körülmény több más, ez ideig értelmezhetetlen egykorú okleveles adatot magyaráz. Ezek közül legfontosabb a Losta nevű sziget kérdése.

Az 1266. évi oklevél szövegét gondosan tanulmányozva, a következőkre figyelhetünk fel. A birtoklevél szerint az apátságé :

1. A Tihany nevű sziget.

2. A tóban levő halászhelyek. Ezeken nyilván nem csupasz szák-állásokat [50a] kell értenünk, hanem legalább akkora kis szárazulatokat, ahol egy-két halász48

1.48 ábra. A Balaton-környéki tőzegtelepek (László G. nyomán)