Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

1.49 ábra. A Szigligeti-öböl környéke a XVIII. század második felében Krieger S. 1763. évi felvétele alapján (Bendefy L. 1965)

kunyhó számára is van hely. Ezek a kis szigetek, vagy félszigetecskék az Apáti hegyvonulat tövében lehettek, azért is említi az oklevél őket rögtön Apáti falu megnevezése után.

3. Az apátságé még a Losta nevű sziget is. Ez a név a 1211. évi oklevélben is szerepel. Olvassuk ugyanis, hogy a Balaton közelében van Lustah falu, és hogy innen tovább megy a határ, rövidesen elérkezik (a Fejérvárra vivő régi út mellett levő) egyik, majd másik sziklához.

Lustah (var. Losta) falu már a XIII. század elején is sziget volt, miként ez világosan kitűnik az 1211. évi oklevélből:

. (a határ itt) délnek fordul, eléri Lustah falut, körülmegy a szigeten . . .” Fentiekből következik, hogy Losta szigete csakis Aszófő és Tihany táján lehetett. Valószínű helyével bővebben a következő fejezetben foglalkozunk.

4. Oklevelek Szigliget sziget voltáról

Szigliget környékét az Árpádok korában részben mocsár, részben nyílt víz borította. Még a XVIII. századi térképek is így ábrázolják (1.49 ábra). A vár és a falu szigeten épült. Erről négy XIII. századi oklevelünk tanúskodik a következők szerint:

1260. IV. Béla (Szigligetet) a pannonhalmi monostornak adományozza.

. quamdam insulam in Balatino existentem, ubi quidam mons munitioni aptus exis- tit, ecclesiae ... de Sacro Monte Pannonie destinavimus conferendam, ut in ipsa eadem castrum edificaret.”

Azaz: A Balaton szigetét, amely erődépítésre alkalmas, az apátságnak adományozza, hogy ott várat építsen (ÁUO- 11-321 és Szentpétery 1-1244. sz.).

Az okiratban Szigliget neve nem szerepel, de a teljes szövegből kétségtelenül kitűnik, hogy csakis arra vonatkozik. A későbbi hivatkozások ugyanezt bizonyítják.

1260: István ifjabb király a pannonhalmi monostornak adja Szigligetet.

„quamdam insulam in Balatino existentem ...”

A szöveg ugyanaz, mint IV. Béla 1260- as oklevelében (ÁUO-ll-232).

Szigliget tehát ebben az oklevélben is sziget.

1262: IV. Béla az egykori Calianus által bírt balatoni szigetért (insula iuxta Balatinum), amelyet a pannonhalmi monostornak adott, s ott Favus apát várat épített, cserébe a zalamegyei Bök (Bak), a nyitrai vár Debreta-nevű, és a somogyi vár Alma nevű birtokát adja.

Az okirat Szigliget re vonatkozik, amely ezentúl királyi vár (AUO-lll-18 és 19, valamint Szentpétery 1-1309 és 1310. sz.).

1263. III. 18.: IV. Béla és Mária királyné megajándékozzák a pannonhalmi monostort és az adománylevélben felsorolják, hogy a balatoni szigetért cserébe milyen, a Balatontól távolabb eső birtokokat adtak.

Az előző (1262) évi oklevél ismétlése ünnepélyesebb formában (ÁUO-lll-42 és Szentpétery 1-1340. sz.).

Hogy értékeljük ezt a híradást? Ha a korabeli állapotokat tekintjük, azt látjuk, hogy IV. Béla a tatárjárás után minden lehető módon igyekezett előmozdítani a védvárak építését. Számos olyan területen, ahol elmocsarasítás legkisebb lehetősége mutatkozott, mocsárvárat emeltek.

így értelmezhetjük a Szigligetre vonatkozó híradást is. Az akkor még névtelen hegycsúcsot körülvevő terep legmélyebb részei 105 — 109 m A. f. körüli magasságúak. A hegycsúcsot azonban, miként Tihany szigete tárgyalásával kapcsolatban láttuk, az 1200-as évek eleje óta 112 m A. f. körüli magasságú nyíltvíz vette körül. A Balatonhoz számítható nyílt vízfelület csillogó, nyilván sásos,

4

49