Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

........quandam terram wduornicorum nostr

orum Thoyon vocatum iuxta Balatinum in comitatu Zaladiensi existentem.”

Azaz: A király udvarnokainak ama bizonyos Tihany nevű Balaton melletti Zala megyei faluját a bakonybéli apátságnak ajándékozza (ÄUO-V-61).

1327. X. 31. I. Károly visszaadja a tihanyi apátságnak minden birtokát. Az oklevélben Tihanyt szigetként említik:

. specialiter possessiones et iura exutra- que parte paludis Balatini et insule Tykoniensi habitas . . (Pannonhalmi rendtört. X-549).

1349. VII. 24. A budai káptalan előtt Erzsébet királyné megbízottjaként jelenik meg Kilián fia András mester, a tihanyi várnagy (magister Andreas, filius Kiliani, castellano de Thykon) — (Anjoukon Okmtár V-309).

1389.1. 29. A veszprémi káptalan előtt Somosi János, a király adományából bírt

Tykon várat a Balaton szigetén (castrum suum Tykon vocatum in insula Balatin) elzálogosítja sógorának (Zalamegye tört. 11-231).

1416. III. 31. Esztergom. — Vicedo- minus de Piacenza Máté esztergomi érseki vikárius, a tihanyi árkon és falon kívül ,, . . . extra murum et fossatum . . fekvő apátsági birtokok tizedeit és ezek negyedét a veszprémi káptalannak ítéli; a tihanyi apátságé csupán amaz árkon és

1.44 ábra. A tihanyi földvár-rendszer a hozzá tartozó védelmi árkokkal („fossatum antiquum”) (Mikoviny és Kultsdr felvételei alapján kiegészítette Bendefy, 1966)

45