Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
Azaz: A Balaton vízében való halászati jog mellett nekik adta a királyné azt a földdarabot is, ahol malomköveknek alkalmas köveket szoktak fejteni (H. Okmt. IV-123. I). Besenyő 1298. IX. 14.: A somogyvári konvent a ßesenew-birtokon határjárást végez. Megállapítja, hogy ,,. . . iuxta terram Budouk a parte occidental!; inde egreditur ad partes Balatini ad unam magnam viam . . . vineam a parte Balatini. . .” Azaz: a néhai Besenyő-birtok nagy kiterjedésű volt. Nyugat felől Budouk-kai (Busouk, Buzsák?) határos; innen a Balaton partvidékéig tart, ahol is a régi út (magna via) mellett szőlők voltak (H. Okmt. VII-269. I). Ság-puszta 1298. X. 18.: Opor nádor megerősíti Iharos mestert a Balaton melletti Sóg- birtokában. .......Saag iuxta Balatinum . . .” (H. Okmt. V III-380 I). Saág falu ma Ság puszta (Ábrahámhegy közelében). Települése a part közelében volt, a római kori erőd pádimentumával (111,10 m) egy magasságban. Keklok 1299. V. 1 .: A tihanyi konvent előtt a monostor népei közül való Ivánka azt a Keklok-i szőlőt, amelyet Fried-i Epyka tihany-monostori jobbágytól vásárolt, 2/3 részben, mégpedig a birtok Balaton felőli oldalán, eladja Hidegkuthi Mátyás vendégnek. Az északi 1 /3 megmarad Ivánka birtokában (Mon. Strig. II-468. sz.). Keklok (Kéklak, Kéklök?) elpusztult község; a mai Tihany közelében volt. Szárberény 1328. A székesfehérvári káptalan I. Károly király parancsára megvizsgálja és leírja a veszprémvölgyi apácák szárberényi (vörösberényi) birtokának határait. Ez a birtok a Balaton partján hetven hold terjedelemben terült el Örs-ig. Határvonalai : ,,. . . prima meta a parte Balatun incipit in villa Scekckert . . . tendit ad merid.(iem) et pervenit ad secundam métám Fiecheufa vo- catam . . . pervenit ad métám Seguogas . . . et separat possessionem Zarberen et separat possessionem Hurs vocatam ... ad septentrionalem ... ad metam Likasku . . . ad metam Rumluthighaz ... que . . . separat ad aquilonem possessionem Zarberen ... ad arborem Abranfaia dictans iuxta magnam viam ... ad unum fontem Gheles Kutfey . . . ad rivum Kiralsuli dictum . . . qui separat ad aquilonem villas Pochuasara et Mama . . . et inde descendit ad aquam Balaton.” Azaz; ,, . . . az első határjel Székkert(?) falunál van a Balaton mellett. . . innen dél felé halad a második határhalomig, melynek Figefa(?) a neve; . . . majd elérkezik Szegvágásig ... és elválasztja egymástól Szárberény és Örs nevezetű birtokokat . . . (ezután) északnak haladva a Likaskő ... és Romlottegyház (azaz romban levő templom) nevű határhalmokhoz érkezik el, .. . amely északnak Szárberény birtokkal határos... az Abrahámfája nevű fánál, a régi út mellett innen Gyei es Kútfő nevű forráshoz visz ... a Királyszüli patak partjához;... ez választja el egymástól Pócs- vására és Máma falvakat, ... majd innen leereszkedik a Balaton vízéhez (OL. Dl. 2511. —Anjou-kori Okmt. II-375). Úgy látszik, az okiratban említett falvak egy része és a templom a tatárjárás alkalmával pusztultak el. Besenyő 1335. III. 29.: A somogyvári konvent előtt Szentgróti Fülöp Mester és fiai a Somogy megyei Beseneu-birtokot ,,/uxto Balatinum” a türjei monostornak adományozzák (Zalamegye tört. 1-291 I). Vonyarcvashegy 1335. XII. 8. Vonyarc-birtokról ezt olvassuk: „ ... possessionariam porcionem .. . iuxta Balatinum in Babucha alio nomine Vnorch nuncupatum . ..” Azaz: Vnorch-Unorch-Vonyarc birtok, más néven Babócsa, a Balaton mellett van (Zalai Okit. 1-313) (1.34 ábra). Kőröshegy és Csege 1338. IX. 2.: Országbírói ítélet Kö- röshegy-i Ferenc ellenében János székesfehérvári kanonok javára: a Somogy megyei Gyog-on ........ in territorio ville Gyog Hurhag (var. H orhag) vocato, circa magnam viam que de Kewrashegh ad Chege et Balwanus itur . . .’’ Azaz: a Kőröshegy—Csege közötti (valószínűleg még a római időből származó) régi út Bálványos felé vezet. Ez a Bálványos Kőröshegytől délkeletre van, körülbelül Felsőnyék magasságában (Anjou-kori Okmt. III-489 — 494). Badacsony és Tomaj 1344. II. 27. (1346) 1414. Badacsonytomaj határleírásában olvassuk: „ . . . possessionem nostram Thomay vocatam ... in latere montis Badachon, a parte orientis aque Balatini propius adiacentem . . ad castrum nostrum Zegligeth vocatum pertinentem . . . circa nemus prunarum Sylua- berek vulgariter dictarum ... ad magnam viam Vasarusuth dictam ... ad montem Laz dictum ... ad caput eiusdem montis Laaz- few dicti ... ad viam que venit de Kew- kuth ... ad monticulum Hollogyur dictum . . . ad aliam viam, que venit de Thoty ... et circa ipsam villám Thomay udvornicalem et circa silvam ecclesie de Almád et circa ipsum montem versus meridiem venit ad lapidem Vereskew dictum ... ad fontem Seev- few ... ad lapidem Kyngeskew ... ad montem Helle ge ...” Azaz: a mi Tomaj nevű birtokunk a Badacsony-hegy keleti oldalától a Balaton vízéig nyúlik, s a Szigliget-várhoz tartozik ... a Szilvaberek nevű kökényes ligetet érintve a Vásárosát nevű régi útig s a Láz hegyig tart, egészen a Lázfő nevű helyig, meg a Kőkútról jövő útig s a Hollógyőr nevű halomig, meg egy másik útig, amelyik Tóti-ról jön, s megkerülve Tomaj falut, meg az Almádi egyház erdejét, magán a hegyen, dél felé, Vereskő nevű helyig, meg a Sédfő nevű forrásig tart, s Kingeskőnél a Hellege-hegyen végződik (Zalai Okit. 1-415). 36
