Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
IV. A Balaton évszázados feliszapolódásának vizsgálata
A BALATON HELYSZÍNRAJZA a fenékrétegvonalak feltüntetésével Készítette a Földmívelésügyi Minisztérium Vízrajzi Intézete az 1930 évi mederfelvéfel alapján 1. Evlija Cselebi adatközlése Ezekhez vehetünk azonban még egy korai, XVII. századi, Evlija Cselebi török utazótól származó adatot is [12]. írja ugyanis, hogy 1662—63 táján, amikor a Balaton környékén járt, érdeklődött a tó mélysége felől. „Azt mondták nekem, írja, hogy a mélysége 50 rőf.Nyilvánvaló, hogy nem a tó legkisebb vagy közepes-, hanem a legnagyobb mélységét jegyezte fel Cselebi (a török történetírók általában mindenben a felsőfokot keresik). A „rőf” kifejezés mind az eredetiben, mind a fordításban téves, mert nem kulads-ról (= 1,844 m), nem arsin-róI (= 0,676 m), sem nem endoze-ről (= 0,653 m) van szó, hanem kadem-ről, azaz ,,láb”-ról (= 0,3264 m). 50 láb, XVII. századi török mérték szerint 16,3 méternek felel meg, ami pedig majdnem pontosan fedi a tihanyi „kút” az időbeni mélységét. Visszaszámítva 51—52 láb (16,63 — 17,0 m) mélységű lehetett, ami 110,93 — 111,3 m körüli vízszintet tételez fel. Ez volt a Balaton víztükrének magassága 1662 táján. A mélység megméréséhez csakis megfelelő súllyal ellátott mérőzsineget használhattak. 2. Mikoviny Sámuel észlelési adata 1732-ben Mikoviny Sámuel „obszer- válja”, azaz észleli, meghatározza a Balaton 6 öles mélységét (4.1 ábra). A mérést csakis nehezékkel ellátott mérőzsineggel hajthatta végre. A XVII —XVIII. századi vízállások 182 4.5 ábra
