Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
III. A parterózió vizsgálata
fel az idő függvényében, egységnyi partvonalhosszra vonatkoztatva. Láthatóan, közel 1000 éves (ill. valószínűleg ennek többszörösére is tehető), fokozatosan csillapodó jellegű, a viszonylagos egyensúlyi állapot felé törekvő (sőt gyakorlatilag már ilyennek is tekinthető) periódus után, a duzzasztás hatására a parterózió (az 1150—1200-as évek között) a teljes déli parton kiújult. A korábban csak klimatikus hatások alatt álló partok egy része víz alá került, a nagyobb mélységek miatt megnövekedett hullámok erőteljesen kezdték el- habolni a partanyagot és ennek megfelelően a belső áramlások révén a teljes parti rézsű átrendeződött. Bár a vízállás fokozatosan ismét visz- szahúzódott eredeti szintjére, mégis a parterózió (csökkenő mértékben ugyan) tovább folytatódott, mert ekkor a hullámok a magasabb vízállás idején az elnyúlt parti rézsűn lerakodott (egyéb eróziós hatások termékeivel megnövelt) anyagot kezdték elmosni. Kb. 1000-től kezdődően alapvetően megváltoztak a déli part eróziós viszonyai. A tó nagy területeken, úgyszólván a teljes déli parton kilépett eredeti medréből. Ekkor már nem csak az eróziós bázis egyszerű, magassági értelemben vett megváltozásáról volt szó, hanem a tómeder morfológiai, hidrológiai értelemben is oly mértékben alakult át, hogy korábban nem tapasztalt nagyság- rendű, és jellegében is sajátos, a mesterségesen létesített síkvidéki tározók első évtizedeire jellemző eróziós viszonyok keletkeztek. A megváltozott viszonyokat szemléletesen ábrázolja a 3.9 ábra, ahol a parterózióból származó, a teljes tómederre vonatkoztatott átlagos feliszapolódás integrálgörbéjét, valamint a meder felisza- polódási intenzitásának időbeni változását tüntettük fel. Ezek azadatok a Balaton múltjának jellemzésén túlmenően, jellegüket tekintve igen értékesek számunkra a jelenleg épülő és a jövőben mind nagyobb számban létesítendő dombvidéki tározóink parteróziós viszonyainak előrejelzése szempontjából is, amelyeknél (hidrológiailag hasonló körülmények esetén) ugyanilyen eróziós hatásokkal számolhatunk. A jelen fejezet terjedelme nem teszi lehetővé, hogy ezt a kérdést részletesebben elemezzük, azonban mégis felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Balatonra meghatározott, egy-egy új eróziós bázis létesülése során kiadódott feliszapoló- dási intenzitási görbék jellege meglepően egyezik pl. a tiszalöki duzzasztómű felső tározóterének feliszapolódását feltüntető 3.10 ábra adataival. Anélkül, hogy messzemenő következtetéseket kívánnánk levonni a természetes tározók és a medertározók feliszapo- lódásai közötti egyezéseket illetően, mégis megemlítjük, hogy a létesítendő Tisza II. vízlépcső tározóterének várható viselkedésére vonatkozó reális következtetéseket a balatoni és a tiszalöki adatok együttes elemzése alapján lehet 170 3.7 ábra. A kis-balatoni tőzegterület főmedencéjének részlete
