Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
III. A parterózió vizsgálata
és kell levonnunk, minthogy Tisza II. esetében már kifejezetten érvényesülni fog a szél okozta belső áramlások hordalékmozgató szerepe. A 3.9 ábrából láthatóan a kereszt- irányban megnövekedett jelentős meghajtási hosszak és vízmélységek (nagyobb magasságú hullámok) miatt a hullámverés partromboló hatása is megnövekedett; de egyben a belső áramlások hatására az eddiginél jóval nagyobb tömegű anyag került a korábbi mederbe annak ellenére, hogy az 1100—1300-as évek között a vízállás többször megváltozott, az intenzív feliszapolódás tovább folytatódott. Az 1100—1300 közötti években az új partvonal és az elöntött medencék eróziós viszonyai valamennyire stabilizálódtak. Az átlagos feliszapolódás növekedése ekkor inkább már csak a parti rézsű és a mederfenék további belső átrendeződésének, valamint a mélységek kiegyenlítődési tendenciájának tulajdonítható (3.9 ábra). Az 1500-as évek után az előbbi folyamat kisebb intenzitással még egyszer megismétlődött, amikor is a 3.8 ábrán látható kiugró érték az iszapos üledékekkel fedett (korábban vízborítás alatt levő) parti rézsű elmosódására és ismételt átrendeződésére utal. Ezzel az eróziós tevékenység túlhaladta a tartós fel- duzzasztás következtében elért maximumát, az 1700-as évek után közeledett egy relatív minimum felé, azaz a víz fokozatosan visszahúzódott az eredeti mederbe. Ennek során ugyan mutatkozott még néhány esetben egy-egy kiugró érték (3.8 ábra), amely a hullámverés közvetlen hatása alá korábban még nem került (a deformációs hatásmélység és a felfutási magasság közötti parti zónába eső) rézsű átalakulását tükrözte, azonban a Balaton tartós, 105 m A. f. körüli vízállásának beállása után a part fokozatosan a jelenlegi, ismert formáját vette fel. Jelenleg mind az elmo- sódási intenzitás, mind a feliszapolódás csökkenő tendenciát mutat. A csökkenés okait abban foglalhatjuk össze, hogy az utóbbi időszakban csökkent a parterózió mennyisége (a déli part egy jelentős részét burkolták), ezen túlmenően azonban sokkal jelentősebb az a körülmény, hogy a mederfenék kiegyenlítődési folyamata a tartós vízszint beállítását követő maximum után fokozatosan lelassult és csökkenő jelleggel közeledik a jelenlegi tóalaknak, vízmélységeknek stb. megfelelő dinamikus egyensúlyi állapot felé. Az elmondottakból levonhatjuk azt a következtetést is, hogy a Balaton fel- iszapolódása (a vízmélységek csökkenése, kiegyenlítődése) akkor is tovább folytatódnék, ha valamely, igen költséges műszaki beavatkozás révén sikerülne meggátolni, hogy a hordalék nagy része a medencébe jusson. A Balaton életének meghosszabbítására csak a víztiikörlengések, a hullámverés által keltett belső áramlások, a hullámzás jellegének és egyéb tényezőknek pontos felderítése a hordalékegyensúlyi állapot A vizsgált időszak, év 3.8 ábra 171
