Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
III. A parterózió vizsgálata
X. Vili. VI. IV. II. IV. VI. Vili. X. XII. XIV. XVI. XVIII. XX. sz. A vizsgált időszak, év 3.6 ábra öböl környezetében marad. E következtetésünk helyességét alátámasztották a VITUKI által az utóbbi időszakban lefolytatott jelzőanyagos vizsgálatok eredményei, amelyek során több esetben a Zala torkolata felé irányuló hordalékmozgást regisztrálták [9]. 5. A Kis-Balaton és a Zalaberek vizsgálata Vizsgálataink szerint 1000-től kezdődően mintegy 700—800 éven keresztül (és nyilvánvalóan korábban is) ez a térség állandó vízborítás alatt állt. Az eróziós tevékenység felélénkülésének időszaka 1100 — 1300 között volt, amikor a vízállás 106 m A. f. szintről 112,5 m A. f.-re emelkedett, a partvonal hossza pedig 40 km-ről 170 km-re növekedett. Vizsgálataink megbízhatóságának megítélésére nem érdektelen, ha megvizsgáljuk a kis-balatoni tőzegterület főmedencéjének térképét (3.7 ábra), amelyen — ha az általunk meghatározott évezredes vízszintváltozási görbe valóban helyes — tükröződnie kell a vízborítási viszonyoknak. A térkép alapján egyértelműen megállapítható, hogy a tőzegterületek helyszínrajzi alakulása teljesen megfelel az általunk, vízállásadatok alapján meghatározott vízzel borított felületeknek, sőt ezen túlmenően a tőzegrétegek vastagsága is igazolja a vízállásváltozási görbe helyességét. A 3.7 ábrán ugyanis a tőzegrétegek főmedencéje az általunk is megjelölt Sziget-tői lefelé helyezkedik el és a rétegek vastagsága 4—6 m-ről a Kis- Balaton mélyebb részei felé haladva 1 m körüli értékre csökken. A tőzeg 4—6 m-es főrétegei tehát főleg a 106,0—110,5 m A. f. vízállások körül alakultak ki az időszakos vízborítású parti övezetekben. Amint a morfológiai elemzések során már kifejtettük, a Balaton természetes hidrológiai egyensúlyának a 106 m A. f. körüli vízállások felelnek meg. Megvizsgálva az általunk szerkesztett helyszínrajzon (2.1b ábra) a 106—107 m A. f. vízállásoknak megfelelő 4 és 5 jelű területeket, megállapítható, hogy azok a Balaton megelőző történetében (tehát i. e. 1000 előtt is) hosszú időn keresztül vízzel borított helyek lehettek. Minden alapunk megvan tehát annak feltételezésére, hogy itt évezredek során folyamatosan megvoltak a tőzegképződés feltételei. 6. A déli part átlagos elmosódás! viszonyai Az előzőkben medencénkénti bontásban ismertettük a déli partok elmo- sódási intenzitásának időbeni alakulását, és feltüntettük a parterózióból származó feliszapolódás átlagos integrálgörbéit is. A medencénkénti felosztás eredményeként jelleg, és számérték vonatkozásokban is eltérő viszonyok adódtak, azonban mégis kirajzolódtak olyan közös vonások, amelyek lehetővé tették a teljes déli partra vonatkozó átlagértékek időbeni változásainak kiszámítását, majd a megfelelő jelleggörbék megszerkesztését (azon keresztül, hogy az egyes medencék vízfelületeit, partvonalhosszait, valamint a hullámzás jellemző paramétereit súlyozott átlagértékek formájában figyelembe vettük). Ezzel az ismertetéssel az volt a célunk, hogy áttekinthető formában illusztrálhassuk következtetéseinket, és rámutassunk az elmosódási intenzitás, a fel- iszapolódási intenzitás, valamint a parterózióból származó feltöltődés jellegszámai közötti fizikai-hidrológiai kapcsolatokra. A 3.8 ábrán a déli part átlagos elmosódási intenzitásának változását tüntettük 169
