Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
III. A parterózió vizsgálata
medence esetében már kimutatott általános változási tendenciáját (3.5 ábra), csak a szélső és abszolút értékekben tapasztalható lényeges növekedés. Szembetűnő talán, hogy azután, hogy a vízállás (1890-től kezdődően), beállta jelenlegi szintre, azelmosódási intenzitás lényegesen csökkent. Figyelembe kell venni azonban, hogy az eróziós bázis 105 m A. f. körüli vízállásoknál a korábbiakhoz viszonyítva lényegesen rövidebb partvonalszakaszra szorult vissza, és a Balaton jelenlegi medencéjét a Balaton- keresztúr—Fonyód, ill. Balatonlelle között húzódó hátság elválasztotta a Nagyberek körzetében kialakult vízfelülettől. 4. A IV. medence vizsgálata A vizsgált medencerészek közül a jelenlegi keszthelyi öböl van (és volt is a vizsgált múltbeli időszak során) a legkritikusabb helyzetben. A magasabb (105 m A. f. fölötti) vízállásokon ugyanis a jelenlegi keszthelyi öbölhöz a mai vízfelület több, mint háromszorosát kitevő öblözet csatlakozott, amelyből nagymennyiségű hordalékanyag áramlott át a keszthelyi öbölbe is, bár az eróziós termékek többsége az öblözet- ben maradt. A csatlakozó öblözetben 20—25 km-es meghajtási hosszak keletkeztek, és közel 2 m magas hullámok támadták évszázadokon keresztül a Sávoly, Kiskomárom, Bókaháza, Zalavár, Hévíz, Keszthely vonallal határolt partokat. így, figyelembe véve a Zala által szolgáltatott természetes vízutánpótlás hordalékmozgató hatását is, az öböl fel- iszapolódása természetellenesen felgyorsult, és számításaink szerint a parterózióból származó feliszapolódási rétegvastagság 3000 éves átlagban összesen 170 cm-re adódott. Meg kell jegyeznünk, hogy magasabb vízállásokon a Kis-Balaton mint természetes ülepítő tó, a Zalából származó hordalék jelentős részét felfogta és a jelenlegi keszthelyi öblöt megvédte a nagyobb mértékű eliszapolódástól. 112,5 m A. f. vízállásokon azonban ez a korlátozó hatás már jelentősen csökken, mert ekkor a hullámzás hatására a belső áramlások a jelenlegi medencébe is eljuttatták a hordalék egy részét. A Balaton jelenlegi 105 m A. f. körüli szintjére való visszahúzódása folytán (3.6 ábra) a feliszapolódási intenzitás már jelentékeny mértékben csökken. A jelenlegi igen alacsony intenzitásértékeket tekintve arra gondolhatnánk, hogy a keszthelyi öböl további felisza- polódásának veszélye gyakorlatilag megszűnt. Figyelembe kell venni azonban, hogy az öböl a Zala révén ma is kap (főleg lebegtetett) hordalékutánpótlást, és miután itt a viszonylag rövid meghajtási hosszak miatt a hullámzás hatására nem jöhetnek létre lényegesebb, a tó hossztengelyével egyező áramlások, a hordalékanyag legnagyobb része az 620000 m3 A vizsgált időszak, év 3.5 ábra 168
