Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
III. A parterózió vizsgálata
Ha a vizsgálati időszak egységeként egy évet választunk, és meghatározzuk egy szezon alatt a partvonalra jutó hullámenergiák átlagos összegét, akkor számításaink szerint az előző összefüggés egyszerűsítve esetünkben Q = 63 500 hn- In (T + 1), m3/fm/év (3.4) formában, a közvetlen számításokra jól használható. Az eddig ismertetett összefüggésekben mindenhol használjuk jellemző paraméterként a hullám magasságát, amely a meghajtási hossz, a szélsebesség és a vízmélység függvénye. Az említett tényezők között viszont elméleti úton ez ideig nem sikerült kapcsolatot felállítani, ezért a VITUKI természetbeni hullámmérési adatsorait felhasználva [7] és figyelembe véve a hullámenergia egyensúlyi egyenletének permanens hullámzásra vonatkozó alakját [4], félempirikus kapcsolatot állapítottunk meg a balatoni hullámmagasságok 15%-os valószínűségű értékeinek számítására (3.1 ábra). Az ábra alapján tetszőleges meghajtási hossz és vízmélység esetén a várható hullámmagasságok értékei könnyen meghatározhatók. C) A PARTELMOSÓDÁS ÉS A FELISZAPOLÓDÁS MENETGÖRBÉINEK VIZSGÁLATA A hazai szakirodalomban legutóbb Szesztay K. jelentetett meg a keszthelyi öböl feliszapolódásával kapcsolatban ösz- szefoglaló tanulmányt [10], amely következtetéseiben a tómeder általános mederváltozási tendenciájának jellegét is tárgyalta az utolsó 60 — 100 év alapján. Bár vizsgálatunk tárgyát közel 3000 éves időszak képezi, mégis az összehasonlíthatóság érdekében célszerűnek tartottuk elfogadni Szesztay javaslata szerint a Balaton négy részre való felosztását; így külön tárgyaljuk a Győrök— Serény szelvénnyel határolt keszthelyi öböl (IV. medence); az előbbi szelvény és a Révfülöp — Boglár szelvény közötti részt (III. medence); a tihanyi szorosig terjedő szakaszt (II. medence); végül külön adjuk meg a felső (I. medence) szakasz partelmosódását jellemző görbéket. A felosztást hidrológiai szempontok is indokolttá teszik, mert az egyes medencék felülete, partvonalhossza a különböző vízállások idején egymástól lényegesen eltérő módon változott, és így a parterózió jellege nagyságrendi változásokat mutat. A medencénként bemutatandó jelleggörbék csak a déli partokra vonatkozó számítások eredményeit tartalmazzák, azonban következtetéseink során utalni fogunk a teljes partvonalhossz eróziójából származó anyagmeny- nyiségekre is. (A részletszámításokat ez alkalommal helyhiány miatt nem közöljük.) A vizsgált időszak, év 3.2 ábra 165
