Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
III. A parterózió vizsgálata
,x' A vizsgált időszak, év 3.3 ábra 1. Az I. medence vizsgálata Az I. medence parteróziójának menetét Q-ra az előzőekben megadott (3.4) összefüggés szerint számolva a 3.2 ábra tünteti fel. A feltöltődés integrálgörbéje a teljes medencefelületre vonatkoztatott, csak a parterózióból származó időrendi értékeket összegezi, és ily módon 3000 évre számítva összesen kb. 40 cm mederemelkedés adódik. Ez az érték csak a parterózió jelentőségére és nagyságrendjére utal. A déli part jellege (a siófoki öblözet 112 m A. f. körüli vízállásoknál tapasztalható, Ságvár, Mezőkomárom, Enying vonaláig történt beékelődésétől eltekintve) Balatonkenese és Siófok között évszázadok során sem mutat lényeges helyszínrajzi változást; különböző vízállások mellett klasszikus, lépcsős eróziós partszakaszok alakultak ki. Szántód és Siófok között a déli parton magasabb vízállások mellett több öblözet található; az erősebben tagolt part miatt a fajlagos elmosódási intenzitás is megnövekedett. A medence jövő alakulásának szempontjából lényeges az a következtetés, amely szerint 1890-től kezdve napjainkig és (ha a tó életébe számottevően nem avatkoznak be) a továbbiakban is, a parterózióból származó feliszapolódás üteme csökkenő tendenciát mutat. 2. A II. medence vizsgálata Az előzőekben körvonalazott részlet számításainkat a II. medencére is elvégeztük. Ugyancsak megszerkesztettük a feltöltődés integrálgörbéjét, valamint a parterózió intenzitásának időbeni alakulását ábrázoló görbét (3.3 ábra). A II. medencére vonatkozó számítási eredmények szerint a 3000 éves időszakra összesen kb. 60 cm parterózióból származó mederfeltöltődés adódik, azaz 20 cm-rel több, mint az I. medencénél. Ez a tény egyszerűen magyarázható azzal, hogy (bár a meghajtási hossz csökkent) a Boglár—Szántód közötti déli part fejlettsége növekedett, ugyanakkor a tószakasz (egységnyi parthosszhoz tartozó) fajlagos felülete csökkent. A változó vízállások miatt az I. medencéhez hasonlóan itt is kialakult mind az északi mind a déli parton az egyes eróziós szintekre jellemző lépcsősen tagolt partvonal, amelyeknél (3.4 ábra) az egyes lépcsők rézsűinek hossza, hajlásszöge a hullámeróziós hatás időtartamának, és az egyes lépcsőknek megfelelő hullámmagasságok függvénye. A 3.4 ábra Bendefy L. vizsgálatai alapján két jellemző szelvényt mutat be Tihany körzetében, amelyeken az említett morfológiai jellegzetességek, formációk jól megkülönböztethetők. Már itt előrebocsátjuk, hogy a közölt, parterózióból származó feliszapo- lódási, elmosódási értékeket nem lehet úgy értelmezni, hogy az ennek megfelelő partanyag egyenletesen szétterülve a medencében maradt. A valóságban a szél okozta vízszínlengések hatására jelentékeny hordalékmennyiség áramlott át a tihanyi szoroson keresztül az I. medencébe (és vissza), hozzájárulva ezzel 166
