Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

II. A Balaton alaktani vizsgálata

vízállásoknál látható hirtelen növekedés az említett öblözetek nagymértékű előretörésének felel meg. C) A PARTVONAL FEJLETT­SÉGI VISZONYAINAK VIZSGÁLATA Az irodalomban szokásos módon a Balaton partjainak tagozottságát vagy fejlettségét, a partvonal hosszának a tó­val egyenlő területű kör kerületéhez való viszonyával jellemeztük. így tehát, ha a part hossza L, és a tó területe F, ak­kor a part fejlettségi száma A teljesebb jellemzés céljából kiszá­mítottuk még ß = Y (2.2) fejlettségi tényezőt is. Kétségtelen, hogy a két paraméter nem tükrözi teljesen a part fejlettségi viszonyait, mégis egy­szerűségük miatt esetünkben (miután végső célunk a parterózió vizsgálata) elég alapot adtak a további következ­tetésekre. A 2.8 ábrán a fejlettségi szám és a fej­lettségi tényező időbeni változásait lát­hatjuk. A két tényező lényegében egy­másnak tükörképét mutatja; külön-kü- lön kiszámításukat és ábrázolásukat csak az indokolta, hogy a parterózió vizsgá­2.9 ábra. A partvonal fejlettségét jellemző paraméterek változása a vízállás függvényében latakor esetenként felhasznált segédté­nyezők ezáltal könnyebben, áttekint­hetőbb alakban határozhatók meg. A 2.8 valamint a 2.9 ábra kapcsán is­mét utalhatunk arra a körülményre, hogy a jellegzetesnek minősített 106 m A. f. körüli vízállásoknál a paraméterek görbéin ismét inflexiós pontokat talál­tunk. Kitűnik továbbá, hogy a jelenleg tartott vízállások megfelelő paraméter­értékei alacsonyabbak a természetes hidrológiai egyensúlynak megfelelő ér­tékeknél. Ez a tény önmagában arra utalhatna, hogy a mostani vízállás a part­elmosódás szempontjából kedvezőbb helyzetet hozott létre. A későbbiekben kimutatjuk azonban, hogy ez a kedvező hatás csak látszóla­gos; a lecsökkent fejlettségi paraméte­rekhez ugyanakkor új eróziós bázis tar­tozik, és ilyen esetekben már az új egyensúlyi profil kialakulásához szüksé­ges időt is figyelembe kell venni. A fej­lettségi paraméterek 1000 — 1800 kö­zötti jelentős mértékű változásából ép­pen az adódik, hogy a paraméterek bár­milyen értelmű tartós megváltozása je­lentős mértékben felélénkítette az eró­ziós jelenségeket, és a hullámzási viszo­nyoknak megfelelő belső áramlások hatására megnövekedett a meder álta­lános feliszapolódásának üteme is. ti 161

Next

/
Thumbnails
Contents