Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
III. A parterózió vizsgálata
III. A PARTEROZIO VIZSGÁLATA Az I. fejezetben műszaki-oknyomo- zó történeti módszerekkel meghatározott, három évezredre vonatkozó vízállásváltozási görbe (1.51 ábra), és a vízállásadatok alapján szerkesztett térkép révén lehetőség nyílt a hullámverés hatására végbement parteróziós folyamat általános tendenciájának jellemzésére, a hullámverés által elmosott anyagokból származó fel- töltó'dés átlagos számértékeinek megadására. Miután a vizsgált három évezred alatt az átlagos éghajlati, időjárási viszonyok nem változhattak annyira, hogy a jelenlegi uralkodó szélirányt ne lehetne a teljes időszakra érvényesnek elfogadni, ezért vizsgálatainkat csak a déli partra terjesztettük ki, mivel lényeges hullámeróziós hatással túlnyomórészt ezen a szakaszon számolhatunk. A) A VIZSGÁLATI MÓDSZER HIDROLÓGIAI ALAPJAI A vízállásváltozási menetgörbe alakjából már következik, hogy a víz sorozatosan került olyan rétegekkel kapcsolatba, amelyek korábban csak atmoszferikus hatásoknak voltak kitéve, és azok, a közismert talajmechanikai törvények által leírt módon a hatóerőknek megfelelő, ún. természetes parti rézsűszög szerint helyezkedtek el. A víz megjelenésével azonban a megelőzően létrejött egyensúlyi feltételek megváltoztak, és az éghajlati tényezők hatása mellett megkezdődött az az eróziós folyamat, amely hullámverés által képviselt energiától és a talaj elmosással szembeni ellenállóképességétől függ. Ennek kapcsán a part az új feltételeknek megfelelő dinamikai egyensúlyi állapot újabb formáját vette fel, amely a partvonal mentén a jellemző méretek kialakulása szempontjából igen nagy változatosságot mutatott. 1959 óta, a Balaton déli partjának négy kiválasztott szelvényében folytatott részletvizsgálatok során ui. kitűnt (és ezt nagymértékben alátámasztották a keszthelyi öböl környezetében végzett jelzőanyagos vizsgálatok is), hogy a parterózió folyamatát a szélhullámok fő hatóereje mellett befolyásolják a tó belső áramlásai, a tartós szelekkel kapcsolatos víztükörlengések és ugyancsak az azt kísérő áramlások, továbbá a hullámzás és a partmenti cirkuláció hatása révén keletkező, a partvonallal közel párhuzamos hordalékvándorlás; a hidraulikai jellegű tényezők közül pedig a tó vízszintje és a parti zóna talajvízállásának viszonya, kapcsolata is. Figyelembe véve még a tóba belépő időszakos vízfolyások, a fagyás, az olvadás, a jégerózió, valamint a víz oldó hatását, továbbá a partanyag kémiai, ásványi, talajfizikai tulajdonságainak szerepét, könnyen belátható, hogy egységes, a Balaton egész déli partjára egyaránt azonosan jellemző parteróziós folyamat kialakulásáról nem lehet beszélni. Esetünkben évszázadok során különböző, már részletezett okok miatt végbement jelentős víz szintingadozások különösképpen befolyásolták a parterózió méreteit és intenzitását. Mennél nagyobb ui. a vízszintingadozás, annál szélesebb partvonalszakasz kerül eróziós hatás alá, különösen a sekély déli part 162
