Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
tekről oleáta másolatokat készítettünk. A következő lépésként az 1922—1932 között készült új kataszteri térképeket felkutattuk és a megfelelő részeket a már említett oleáta lapokra átmásoltuk. A Balaton partjával a mai közigazgatási határokat figyelembe véve 45 község érintkezik. Valamennyi partmenti községnek — mind a régi, mind az új földmérésből származó — térképét sikerült felkutatnunk és feldolgoznunk. Megjegyezzük, hogy az 1920-as évek kataszteri térképeinek mintegy 15%-a 1: 2000 méretarányban készült. Ezeket 1: 2880-as méretarányúra kellett redukálni. Ezenkívül a lapoknak mintegy 70%-át sztereografikus vetületben, 30%-át pedig középső hengervetület- ben készítették. Transzformálásukat a szelvénysarkok átszámításával és illesztésével végeztük el, figyelembe véve a papírbeszáradás miatt jelentkező eltolódásokat is. Az elég sokoldalú vizsgálatok céljára a szóbanforgó térképészeti anyagot fényképészeti úton 1:25 000-es méretarányban egységesítettük, de a szükséges kisebb részleteket 1:10 000 méretarányú lapokon dolgoztuk fel. A szelvényhatárok feltüntetésétől eltekintettünk, illetve csakis a munkatérképeken átmenetileg (ceruzával) jelöltük meg. Ilyen módon lehetővé vált, hogy a partvonalak változását nemcsak az 1930-as évek elejéig, hanem az 1960- as évekig közvetlenül meghatározhassuk, különösen a két háború között, illetve az 1956 —59-ben készült légifényképek felhasználásával. 2. A kataszteri térképek egyeztetésének eredményei Az a körülmény, hogy az első kataszteri földmérést a Balaton körül két év alatt (1856 — 1858), a második földmérés zömét pedig négy éven belül (1925 — 1928) hajtották végre, bizonyos megnyugtatásul szolgál arra nézve, hogy túl nagy partvonalváltozások a felmérési időszakok alatt feltehetően nem következtek be. A községi határoknál előírt telekhatár és művelési ág csatlakoztatási szabályoknak az eljáró mérnökök minden esetre eleget tudtak tenni. Kivételt egyetlen esetben tapasztaltunk: Örvényes és Aszófő között. Fel kell tételeznünk, hogy ebben az esetben a két szomszédos község felmérése között eltelt 1 —2 esztendő alatt a partvonal eltolódása olyan mértékű volt, hogy a különben nagyon szigorúan vett csatlakoztatási előírásnak nem tettek eleget. A vizsgált 1856—1926 közötti időben a Keszthelyi-öbölben a feltöltődés igen nagy mértékű volt (1.179 ábra). Az égenföldi öböl, a Nagy- és Kis-Diás közötti szoros, valamint a Fenék-pusztától délre levő partszakasz különösen erős feltöltődést mutat. Fenéktől a volt hercegi halászcsárdáig váltakozóan, hol előrenyomuló, hol abradált partszakaszokat látunk. A halászcsárdától a gye- nesi határig egyértelmű, igen erős: 300 métert meghaladó a part előnyomulása. Részletesen áttekintve a változást, az 1856 és 1926 közötti 70 évre vonatkozóan a következőket állapíthatjuk meg. Siófok és Zamárdi között a partvonal 100—150 méterrel beljebb húzódott. Zamárdi községnél ugyan mintegy 2 km hosszúságban, átlagosan 50 m előnyomulást tapasztaltunk, ami azonban az általános visszahúzódáshoz mérten 70 év alatt 150 — 180 m elhabolásnak felel meg. A szántódi földnyelvnél a partvonal általánosságban változatlan maradt, csak helyenként állapítható meg 25 — 40 m visszavonulás. Szántód—Földvár—Szárszó partvonala az öszödi határig átlagban 50—60 méterrel, helyenként azonban csak 10 — 20 méterrel volt 1926-ban beljebb az 1856. évi partvonalnál. Őszödtől a szemes/ templom vonaláig (ezen, és az ehhez hasonló kifejezéseken mindig a partvonalra az illető ponton át húzható merőlegest értjük) mintegy 60—100, azonban helyenként 120 méterrel vonult vissza a partvonal. Onnan a leilei határig nagyjából változatlannak találtuk, ami azonban 70 év alatt kb. 100 méteres elhabolást jelent. A BALATON PARTVONALÁNAK VÁLTOZÁSA 1856 -1936 KOZOTT AZ EREDETI KATASZTERI TÉRKÉPEK ALAPJÁN 0 1 2 6 8 10 km 1.179 ábra 152
