Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
gát: gyümölcsökkel teli lankák terültek el lába alatt, a távolban feltűnt Tihany bájos panorámája, s alatta megcsillant a Balaton vize. Sietve igyekezett a partok felé. 9. Csehy József levele 1806. Csehy József földbirtokos, a nyelvújítási mozgalom egyik előharcosa írja Kazinczy Ferencnek, Nagykanizsán 1806. április 12-én kelt levelében [238]. „Nyomoztam a régi Kanizsai vár helyét is. Ez Nagy és Kis Kanizsa közt a’ semlyékes völgybe esik. Néha nagy csónakokkal járnak körűié, mert kaszállyák. 1689-ben foglalták vissza a’ császári fegyverek. A’ tölgyfa cövekeket, mellyeken az erősség épült, egy más után ki-huzo- gattattya az uraság: Hg Bottyáni, és ezek a’ tölgy karók másfél száz esztendő után tellyes épségben jönnek ki a’ föld alól.” 10. Vlagyimir Bronyevszkij leírása 1810. Vlagyimir Bronyevszkij cári tengerésztiszt a törökök ellen harcoló orosz flotta legénységének egy részét kísérte haza Triesztből Oroszországba. Hazánkon átvonultukban elhaladtak a Balaton mellett is. Erről a következőket írja útinaplójában [239]. „Az út homokmezők között vezet: balról a Balaton, jobbról egyhangú dombok. Olykor kis falvakon haladunk keresztül, olykor szántóvető parasztokat látunk; a föld megmunkálásához erre hat ökörrel vont ekét használnak. Szemes, ahol éjjel megszálltam, a Balaton partján van. Abba a parasztházba, amelyben megháltam, behallatszott a hullámverés. A falu szétszórt, szétdobált település, ... ez az építkezési mód egész Magyarországon a legrégibb időkből származik.” „Este magányosan barangoltam a tóparton, és örömmel pihentettem szemem a hatalmas vízfelületen, amelyet egyébként sivár, szomorú vidék vesz körül. A szem be sem fogadhatja a roppant, sima víztükröt... A szemben levő partot magas és sűrűn épült falvak tarkítják. Egyikük (Tihany) meredek fokon áll, előtte kétárbocos, vitorlás dereglyék. A mi partunk alacsony és meglehetősen lapos, homokos, dombtalan pusztaság. Egy földesúr (Festetics György) saját gyönyörűségére kétágyús jachtot (Főnix) építtetett. . .” „Itt ért utói egy esővel kísért vihar. Szememmel az eget vizsgálva: mozdulatlanul álltam. A tó pillanat alatt fehéren fodrozódott; a halászok ingadozó csónakjaikban, félelemtől űzve, siettek a part felé. A gyorsan gyülekező, sötét fellegek egy-kettőre beborították az égboltot. A Balaton is egészen besötétedett. De egyszerre csak elmúlt a szélvihar; a telihold is előbújt a vad fellegek közül, és megvilágította a dühöngő hullámokat. Ezek fokozatosan kisebbedve, lassan megnyugodtak. Végül is visszatért a régi nyugalom.” „A tó vize élvezhetetlen, kesernyés, de kitűnő halai vannak. Különösen ízletes a fogas. Szikla, vagy sziget nincsen a Balatonban. A hódok — mint mondják — teljesen kivesztek.” „Nagypénteken . . . reggel öt órakor indítottam el az oszlopot. Utunk továbbra is a Balaton partján vezetett. Siófok mellett kezdődik a kis Sárvíz (helyesen: a Sió) folyó, mely a tóból ered és a Dunába ömlik. A Sárvíz — a Balaton lefolyója — igen kicsi; nyáron át ki is szárad, de mintegy zsilipje a Balatonnak.” 11. Richard Bright leírása 1814. Richard Bright angol bölcsész és orvostudor (1.168 ábra) körutazást tett Hollandiában, Belgiumban, Németországban, Ausztriában és Magyarországon. Tapasztalatairól néhány év múlva megjelent könyvében számolt be [240]. „Vasvárt elhagyva egy magaslatról visszanéztünk a hátunk mögött hagyott vidékre. Nagyon változatos tájék tárult szemünk elé. A zalabéri országút szelíd dombok és sűrű erdők között vezetett. Általában jó karban volt. Néhány helyütt 1.168 ábra. Richard Bright a parasztok — vármegyei hajdúk felügyelete mellett — éppen javították.” Zalabérről Keszthely felé haladtak tovább. „Elhagyván Szentgrótot, ahol néhány csinos házat láttam, dombokkal szegélyezett völgybe érkeztünk. A dombok tetejét erdők, a lejtőket vetések borítják . . . (alább) egy meredek völgyszakadékban kapaszkodtunk felfelé. A völgy két oldalát pompás szőlők és birkalegelők, alját gabonaföldek tarkították.” (Minden valószínűség szerint Vindor- nyaszőllősnél vágtak át két E —D irányú dombvonulaton. Szemben a zalaszán- tói Kovács-hegy és délebbre a Rezi oldal erdeit látták.) „Szép meleg délután volt. A szőlők és zöld rétek, itt-ott virágzó kökénybokrokkal, káprázatos szépséggel váltakoztak szemünk előtt. Gyorsan leszállt az est. Izmos bivalyok — napi munkájuk után elcsigázva — fáradtan ballagtak hazafelé, amikor bevonultunk Keszthelyre.” Festetics György kastélyába (1.169 ábra) kapott azonnali meghívást, noha ő „az eléggé jó” keszthelyi kocsmában kívánta az éjjelt tölteni. Meglepte az a 139
