Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

Foknál a tóból kimosott vasas homok található. Hallottam már arról, hogy különböző tengerek, mint például a Földközi tenger Messinánál, Szicíliában, vagy Genuanál, vagy az (Atlanti) Óceán a Kanári szigeteknél (talán Pálma sziget partjainál?), az Indiai Óceán Koroman- delnél és így tovább, különböző hegy- ségi eredetű homokot sodornak a partra. Arra azonban nem emlékszem, hogy valaha is előfordult volna hasonló dolog tóval kapcsolatban, miként most a Balatonnal. A szóbanforgó homok egészen tiszta; semmi földes szennyeződés nem található benne. Nagyítóval vizsgálva, kicsike, fehér kvarckristályok — továbbá rubin, gránát, ametiszt és egyéb finom drágakő darabkák láthatók”.

Ezek után a tó történetére tér át. (1.162 ábra). Többek közt ezeket írja:

„A Balaton római kori neve Lacus Peiso, vagy Lacus Pelso volt. Vannak, akik azt hiszik, hogy ez a név a Sopron melletti Fertőre vonatkozik, de ez tévedés. Amikor a rómaiak erre a vidékre érkeztek, mindenféle erdőségeket találtak, és a tónak is sokkal nagyobbnak kellett lennie, mint napjainkban. Galerius azonban, aki rájött arra, hogy itt nagyszerű szántóföldek lennének, sorra kiírtatta az erdőket és lecsapoltatta a mocsarakat. Majd egy csatornát ásatott, amelyen keresztül a tó vizének legnagyobb részét leeresztette a Dunába.

Galerius lecsapoló csatornája a Sió folyó volt. Sajnos, ez ideig a zsilip komoly nyomait még nem találták meg. Azt hihetnők, hogy a Siót és a Sárvizet az Árpád-házi királyok is karban tartották. Erről szó sincs: a csatorna környékét mocsarak és ingoványok borították”.

Végül arról ír, hogy a Festetics-urada- lom milyen sokat tesz a Balaton vízviszonyainak rendezéséért. 1774-ben megbízták Böhm Ferenc mérnököt megfelelő lecsapolási terv készítésével. A munkálatokat a közigazgatás részéről Sigray báró szorgalmazza. Ha Böhm terve sikerül, 129 783 „magyar hold” kerül szárazra, holdját 1200 öllel számítva. Az utóbbi területi adat, összevetve azt a Krieger javaslatában foglaltakkal, szemmel láthatóan a tó víztükrének 3x/3 öllel való alászállítására vonatkozik.

Nem kellett azonban Böhm munkájának befejeztére várni. 1780-ban olyan óriási aszály volt, hogy az Ephemerides Vindobonenses 1780. X. szerint a Balaton területéből 26 590 hold szárazzá vált, és azon 30 000 szekér széna termett.

7. Asbóth János leírása

1803. Asbóth János (1768—1823) gaz- dászati író, tanár; 1801 — 1806 között a keszthelyi Georgikon igazgatója; 1806— 1818-ig a Festetics-uradalmak jószágkormányzója; 1818 — 1820 között pedig a Bács megyei koronauradalmak kormányzója (1.163 ábra), 1803-ban utazást tett a Balaton északi partján, és erről „Reise von Keszthely in Szalader Comi- tat nach Veszprim” c. útleírásában számol be [235]. Asbóth Vas megyei (ne- mescsói) születésű; feltehető tehát, hogy már fiatal korából is ismerte Veszprém megyét és a Balaton környékét.

Szeptember 10-én, ködös, párás reggel indult útnak Keszthelyről. Útja a Balaton partját kísérő keszthelyi szőlő1.163 ábra. Asbóth János

hegyen át vezetett. A szőlőket Rezi és Tomaj erdős hegyei ölelik körül. Itt kimondott asztali borokat termelnek. Nagyobbrészt fehérek, de akad kevés vörös bor is.

A partmenti hegyek meszes felépítésűek (Meszes-Györök), de akad más is (Badacsony, Szigliget). Jól idelátszik Balatonkeresztúr. Felismeri a Badacsonynak „geognósztikai” (= geológiai) érdekességét és különállóságát, de a hegyet nem mássza meg. Átvágnak a lesenceistvándi hegyeken, és máris ott vannak a tapolcai medencében. A szigligeti mocsár vizét az Eger patak vezeti le a Balatonba. A meszes hegyek völgyeket zárnak körül. A völgyek el vannak mocsarasodva. Ederics és Billeg puszta körül, szintúgy Lesencetomaj alatt mindent ellep a mocsár. A sötét bazalt- oszlopok tövében azonban, a Badacsony, a Szentgyörgy és a többi bazalthegy oldalában szőlők zöldellenek.

Délután négykor Tapolcán voltak. Maga Tapolca elég magasan épült, így talaja száraz, meszes és homokos. De ahogy továbbhalad az út Gyulakeszi irányában, máris a Balaton északi partja közelében visz. Délebbre a Badacsony és a szigligeti hegyek lábánál, már minden tiszta mocsár.

Gyönyörűnek találja a panorámát. A Badacsony sötétkék erdei alkotják a láthatárt.

A homokos magaslatokon mindenütt szőlő, az alacsony völgytalpakat ellepi a mocsár, a dágvány vagy a láp. Hegyesd alatt befutnak Monostorapátiba, onnan Taljándörögdre Kis Ferencékhez. A házigazda középbirtokos, táblabíró, Kazinczy levelező barátja. A birtokon át Kapolcs felé vezető közutat Kis a saját költségén kiköveztette.

A kapolcs —petend—veszprémi kö- vesút mellett már élénkebb az élet. A völgyekben pompás kertkultúra díszük. Sok a malom is. Nagyon szépek a rétek. Minden parasztnak van legalább négy ökre, de esetleg hat is. Ezek mellé legalább két lova is.

Rövidesen megérkeznek Veszprémbe, onnan meg Lepsény felé utaztak tovább. Vörösberényt elhagyva tölgyerdők árnyékában szaladnak fel Kajárnak. Kurta135