Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

tavat — ahogyan nekem magamnak is 1731 február havában módomban volt látni — néha két lábnyi (63 cm) vastagságban jégpáncél borítja. Ilyenkor Keszthelyről Keresztúrra, mivel kissé ferde irányban mentünk, lovasszánkóval két óra alatt jártuk meg a Balaton szélességét, de egyenes vonalban Keresztúr és Győrök között szánfogatos utazásunk csak fél óráig tartott.”

A továbbiakban Bél nagyon sajátságos módon értékeli a tavat.

,,A Balaton tava hátrányos Somogy megyére. A mi annyi vízzel öntözött

megyénknek számottevő és egyik legszebb részét hiábavaló módon árasztja el vízzel. Ezenkívül még a határos Zalával és a többi megyével való közlekedést is akadályozza, sőt nem ritkán meg is bénítja. Különösképp, amikor szelek járják e vidéket — pedig azok nagyon gyakoriak — a révátkelés is szünetel. Ilyenkor az a sok ember, akit a szélvihar már a vízen talál, vagya hajókon rekedt, nagy veszélynek teszi ki magát. Az e vidéken lakóknak egyetlen vigaszuk, hogy fagyos időben a jégen át, nyáron pedig hajón, ott, ahol a legkeskenyebb

a Balaton, (tehát Szántód és Tihany között), átkelhetnek a tavon. Egyebütt hol széles posvány, hol ingovány, hol sűrű vízerek a föld megművelését és egyben a közlekedést is akadályozzák. Ugyanakkor a tó környékén nagyon kevés a jó, egészséges ívóvíz. A pos- hadó vizek ihatatlanok, a kutak vize pedig élvezhetetlenül savas.”

Folytatás a 3374. sz. kéziratból

A Balaton menti nép egymáshoz erősített ladikokkal kel át a tavon. Ezek a kicsiny evezős hajók alig elegendők egynéhány ember átszállí1.155 ábra. A Kis-Balaton betorkolása a fenéki révnél (Zelenka Lajos térképe 1805-ből)

128