Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
1.142 ábra. Zalay A. és Mieskey I. vázlata a siófoki zsilip vízállásviszonyairól 1876. szeptember 28-ról zik be. Ez a két folyamat, feltehetően nagyjából kiegyenlíti egymást. Közvetlen mérési eredmények is maradtak reánk ebből a korból; Bauer János mérnök térképéről Szávay János készített másolatot: a „Tót — Szentpáli Balatonbozót kiszárítási terve”, kevés mérési adattal [210]. Ennél sokkal használhatóbb Bubits Ede: Tót—szentpáli bozótnak hossz szelvényei” c. 1846-ból fennmaradt munkája [211] (1.143 ábra). Az utóbbin jól látható az a homokos strand, amelyen a vaspályát kiépítették, sőt annak nyomvonalát Bauer János térképe fel is tünteti, így tehát az azonosítás vízszintes és magassági értelemben egyaránt tökéletesen elvégezhető. Megállapíthattuk tehát, hogy a szintkülönbség Bubits mérési adatai szerint a vasút koronaszintje és a Balaton középszintje között 2’ —10”, azaz 0,895 m. Ez az érték (tényleges szintezés alapján, 4 értékből számítva): 106,7 m-nek felel meg. Végül idéznünk kell Zichy Ferenc gróf Balaton szabályozási kir. biztosnak 1862. szept. 29-én kelt, a visszaállított helytartótanácshoz intézett felterjesztését [212], amelyben ismételten lerögzíti, hogy „a Balaton víztükre 3 lábbal szál- líttatik alább”. A 3’ (= 0,95 m) kereken 1 méternek vehető. Azaz: az 1862. évi vízszint leszállítás után tehát a Balaton vízállása 105,75 m- ben alakult ki. Ezt a két értéket kell figyelembe vennünk, amikor az 1856—58. évi kataszteri térképek nedves határait redukálni óhajtjuk a mai normális vízállásnak megfelelően. Ezek után megkísérelhetjük, hogy a Balaton tó 1760—1860 közötti szintmagasságait meghatározzuk mai „országos” rendszerben [213]. A tó 1776. évi szintjének magasságát Krieger Sámuel és Walcher József mérési adatai alapján határozhatjuk meg. Mérési adataikat, amint említettük, Quits Ferenc 1804—1805-ben ellenőrizte és szemben Tumler légbőlkapott állításaival, azokat helyeseknek találta. Mivel Krieger mérései (1.144 ábra) nemcsak Simontornyáig, hanem a Báta közelében lévő Sárvíz-torkolatig terjedtek, a Huszár, és később a Hieronymi vezetése mellett végrehajtott Duna- mappációs mérések egykorú közvetlen eredményei alapján, összefüggés állapítható meg a Balaton vízszintje és a régi budai (ún. „királyi vagy nádori”) vízmérce [214] nullapontja között. Ezt az utóbbi értéket mai „országos” (nadapi) rendszerben már régebben meghatároztam :96,634 m [215]. A Vásárhelyi Pál által összeállíttatott magassági pontjegyzék [216] szerint a még szabályozatlan Dunán 1834. október 17-én megállapított vízszint a budai régi mércénél V 4”-43/4”’-al (0,432 m) volt a nulla-pont fölött, azaz 97,06 m tszf magasságban. A vízszint esése a budai régi vízmércétől, a Báta-melletti Sárvíz-torkolatig, ugyancsak a Vásárhelyi-féle protocol1.143 ábra. Bubits Ede: a „Tótszentpáli bozótnak hossz-szelvényei" c. 1846. évi felvételének Balaton-parti részlete 117
