Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
1.127 ábra. Vörös László Somogy megye hites földmérője Tumler atyja, Tumler György afféle ezermester molnárként volt ismert a városban. 1766-ban, a püspökség nagy építkezései idején az id. Tumler szerződést kötött Koller Ignác veszprémi püspökkel, és ennek értelmében tervet dolgozott ki a buhimvölgyi úrkúti malommal kapcsolatban vízmű építésére. A káptalan átengedte az úrkúti malom egyik kerekét. Ennek felhasználásával Tumler György, majd ennek halála (1767) után fia, az akkor mindössze 18 esztendős Henrik, vízierőgép segítségével, hidraulikus nyomással juttatta el a vizet 70 öl hosszú ólomcső vezetéken át a Várhegy 23 öllel (43,6 m) magasabban levő fensíkjára. Itt, a volt Várkút aknája mellett a víz kőkutat táplál és a püspöki palota földszinti előcsarnokának egyik fülkéjébe is be van vezetve. A munkálatok befejezése után a püspök a fiatal Tumlert, építészeti ismereteinek gyarapítása végett Bécsbe küldte, vállalván tanulmányainak minden költségét [180]. 1778-ban Tumler Henriket megbízták a budai vízvezeték korszerűsítésével. Ennek során a budai Várat, az addigi dunavíz helyett a Széchenyi hegyen levő régi, XV. századi ciszterna felújításával jó budai forrásvízzel látta el. Sőt művét a Várban egy igen ízléses, korabeli stílusban kiképzett vörös márvány kúttal is kiegészítette. Ez a kút egyébként 1790-ben nyert magyar nemesi címerében is (1.126 ábra) látható [181]. A múlt század elején Veszprém város nemessége keresztülvitte, hogy a püspöki vízvezetéket meghosszabbítsák és a Piacteret is ellássák vízzel. Ezt a munkát is Tumler Henrik tervei szerint hajtották végre, sőt a Piactérre, akárcsak Budán, ugyancsak vörös márvány kutat állított. Másik nagy alkotása a tűzoltószertár mellett megmagasított Vigyázótorony, ahonnan a tűzőrök éjjel-nappal ügyelnek a városra. Ez az építkezés már az 1810. évi nagy földrengés után történt. Veszprém vármegye Tumler Henriket, érdemeiért tiszteletbeli mérnökévé választotta [179, 181]. Felsorolt helybeli munkái mellett Tumler Somogybán és Tolnában is dolgozott. О építette a kölesdi, ozorai, mezőkomáromi és a kiüti malmot, illetve ezeknek 40 éven át igazgatója volt. Mindezek mellett egyéb jelentős vízépítési, vízrendezési, folyószabályozási, mocsárlecsapolási munkálatokat folytatott, néhány árvédelmi töltést is tervezett és emelt, utakat épített, malomszerkezeteket készített stb. [181]. A fenti műszaki múltra visszatekintő Tumler Henrik „hydraula” vállalkozott tehát arra, hogy a Commissio Oecono- micához intézett, 1803. aug. 16-án kelt felterjesztésében [182] magánemberként megtámadja Krieger lecsapolási terveit, hogy ezzel a tervek megvalósulását bizonytalan ideig késleltesse. A támadás legmegfelelőbb időpontját igen jól választották meg. Krieger 63 éves volt már és Pozsony megye hites első földmérője; Welcher abbé, akiből időközben címzetes apát és főiskolai tanár lett, halálos betegen feküdt, és még ugyanebben az évben (1803. november 29-én) meg is halt. Tumler tudta tehát, hogy két legnagyobb szakmai ellenfelétől, a Balaton lecsapolása kérdésének két legkiválóbb szakértőjétől nem 1.128 ábra. Festetics György gróf a keszthelyi Georgicon alapítója kell tartania. Nem habozott tehát, hogy beadványában olyan állításokat kockáztasson meg, amelyekről ő maga is bizonyos volt, hogy hozzáértő szakember meg tudja majd cáfolni, de azt is tudta, hogy ezzel évekig késleltetheti az ügyben való végleges határozathozatalt, noha ő a Balaton környékén, ott is a tó északi részén, a Tapolcai öbölben egyetlen egyszer dolgozott [183], tehát egyáltalán nem számított e kérdésben szakembernek. Kétségtelennek látszik, hogy Tumler beadványa bizonyos érdekelt körök su- galmazására készült, és hamis adatokat tartalmaz. A benne foglaltak alkalmasak azonban arra, hogy a Balaton egykori vízszintjének számszerű magasságáról jobb tájékozódást szerezhessünk. Tumler szerint: ,,meg kell állapítani, hogy a szóbanforgó feladatkörben egyetlen mérnök sem dolgozott annyit, mint Krieger Sámuel állami mérnök úr, aki annyit fáradozott ez irányban. Még is le kell szögeznem, hogy amit végül is csinált, saját szintezéseim alapján végeredményeiben hibás.” Szükségesnek látja Tumler, hogy ép104
