Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)

3. A feszített vasbetonszerkezetek anyagai és a feszítési rendszerek

3. A FESZÍTETT VASBETONSZERKEZETEK ANYAGAI ÉS A FESZÍTÉSI RENDSZEREK

A vasbeton - sok kitűnő tulajdonsága mellett - egy nagyon hátrányos tulajdonsággal is rendelkezik: alacsony a huzószilárdsága. Ez a hátrányos tulajdonság a vasbeton szerkezetek igénybevehetőségét csökkenti. E probléma szinte a vasbeton születésétől kezdve foglalkoztatta a kutatókat, mérnököket. Keresték azt a megoldást, amely lehetővé teszi a vasbeton-keresztmetszet jobb kihasználását .

A szakmai irodalom az első ilyen jellegű javaslatot Mandl-nak tulajdonítja. 1888-ban Doehring szabadalmi bejelentést tesz, s elsőnek Írja le a feszités elvét.

/"Ha előzetesen a jól nyújtható testet jó erősen megfeszítik, s azután a rugalmatlan testtel egyidejűleg helyezik ugyanazon huzóigénybevétel alá, akkor igy mindkét testet egyidejűleg és csaknem egyenlő erős mértékben vesszük igénybe abszolút szilárdság szempontjából, tehát megközelítően egyszerre fognak elszakadni"./

Ezután a szabadalmi bejelentések egész sora következett. Előrelépés azonban csak 1905-ben következett, amikor Lund üreges födémet tervezett feszitett acélbetétekkel.

Tartályok feszítésével először Amerikában foglalkoztak. Hewitt betonköpeny köré acélszalagot helyezett, s aztán megfeszítette /1918/.

40