Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)

9. Támfalak, partfalak

kihorgony zás. Úttörő jelleggel jelentkeztek az igények a kikötő épitésénél. Kikötők partfalainak kellő állékonyságát ily módon gazdaságosan lehetett biztosítani.

Hasonló problémát jelentettek az autópálya és vasúti bevágások, lejtőrendezések is. Ezeknek a feladatoknak megoldásánál hasznos uj módszernek bizonyult a kihorgony zés .

A nagyvárosi építkezéseknél további fontos szempont a munka végzésének gyorsasága is. Ismeretes az irodalmi adatok alapján, hogy a nyugati nagyvárosok igazgatása a kivitelezés költségeinek elbírálásánál messzemenően figyelembe veszi a kivitelezés elhúzódásából keletkező károkat és többletköltségeket. Kimutatják pld. egy aluljáró épitésénél azokat a gazdasági többletköltségeket, amelyek a forgalom eltereléséből adódnak, ezek között a magángépkocsik által feleslegesen megtett kilométerek önköltségét és a gépkocsivezetők feleslegesen lekötött idejének költségét. Ilyen szemlélet mellett az idő pénz. Az ebből eredő következményeket is mérlegelik, és az épitési + egyéb költség minimalizálására törekszenek.

A horgony zás segítségével az épitési idő csökkenthető.

Tipikus épitési technológia, hogy körülzárják a munkagördöt résfallal vagy fúrt cölöpökkel és az első horgonysor mélységéig kitermelik a talajt. Mihelyt a munkagödör egyik részén elérik a kivánt mélységet, megkezdik a horgony lyukak fúrását és a horgonyok készítését. A földmunka halad tovább, ennek időszükséglete általában elegendő a horgonyok megszilárdulásához.

A kihorgony zást az építőipar először szemcsés, kohézió nélküli talajoknál alkalmazta. A nagyobb technikai problémák miatt a kohéziós talajokban csak később készítettek horgonyokat.- 313 -