Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)

9. Támfalak, partfalak

Az injektált talajhorgonyok építőipari alkalmazást kp. az 1960-as évektől kezdve találhatjuk meg. Nagy városokban a jó minőségű építési telkek számának csökkené sével kényszerűen a gyengébb teherbírású altalajjal ren delkezőket is be kellett építeni. Az autók számának világszerte tapasztalható hatalmas megnövekedése, a forga lom nagyrévű megemelkedése további problémákat is felvetett. Az európai nagyvárosokban a korábbi szűk utcákat fenn kellett tartani a forgalom számára és a felesleges, közlekedésben éppen részt nem vevő gépkocsikat pedig földalatti vagy föld feletti garázsokban kellett legalább részben elhelyezni. Az üzletházak, áruházak is nagy raktártereket igényeltek, amelyeket gazdaságosabbnak tűnt a mélységi beépitettség növelése által, - több p'inceszint építésével - kielégíteni, mint további ingat lanok /telkek, épületek/ megvásárlása, illetve átépítése utján.

A közlekedés fejlődése, a nagy számú autó is szükségessé tette a tömegközlekedési eszközök egy részének föld alá való levitelét. Ilyen okból Európa minden nagyobb városában egymás után létesültek és létesülnek a földalatti vasutak. A földalatti vasutak jelentős részét nem alagutfurásos, hanem nyílt épitési móddal való sitják meg.

A gépkocsiközlekedés folyamatossága érdekében aluljárókat , szintbeni kereszteződéseket kellett nagy számban épiteni.

Látható tehát, hogy több irányból is egyre fokozottabban jelentkezik az igény nagy kiterjedésű, nyílt munkaterületek, munkagödrök létrehozására, lehetőleg minél kevesebb, az épitést zavaró belső kitámasztással.

A nagyvárosi problémákon kivül más mütárgyépitési feladatoknál is előnyösen aikalmazhatónak mutatkozott a- 312 -