Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)
2. A vasbeton hajlított tartó jellemző feszültségállapotainak áttekintése
« 1 Ezek után, ha a repesztő nyomaték határértéke, a repedéskorlátozásra vonatkozó ha tárf esz tilt ség ismeretében, rH = Kin brH összefügés alkalmazásával mutatható ki. /2.33/ 2.22. A II. feszültségi állapot Ha valamely tartóban az igénybevételek okozta feszültségek kimutatásáról, vagy az ezek alapján kiszámítható teherbírásról van szó, akkor a II. feszültségi állapot szerint kell dolgozni. Nevezik üzemi álla pót-nak is. A II. feszültségi állapotban az absztrakció és ide- alizálási törvények /HookO- és Navier-féle feltételezések/ elfogadása már erős közelítést jelent. E két feltevés alkalmazása azonban jelentős számítási egyszerűsítést tesz lehetővé, és a kísérleteknek a törőerőre vonatkozó eredményeit figyelembe vevő tényezők bevezetésével már elfogadható. Tehát a számítási módszernél érvényesnek tekinthetők az I. feszültségállapot tárgyalása során elfogadott feltételek, és azok kiegészíthetők a következőkkel: a beton huzófeszültséget nem képes felvenni, azt teljes egészében az acélbetétek veszik fel. Ezért jelen esetben kétféle határigénybevételt kell kimutatnunk. Ki kell mutatni külön a betonra vonatkozó határigénybevételt, amelyet akkor kapunk meg, ha a beton nyomott szélső szálában a feszültség eléri a határfeszültséget /^^jj/» és külön az acélbetétre vonatkozó határigénybevételt, amelyet akkor kapunk meg, ha a húzott acélbetétben határfeszültség lép fel /d a^/. A- 27
